Mit gondolsz a segítségről?
Egyike legelső tapasztalatunknak, hogy ebben a helyzetben egymagunkban, csak saját szempontjaink szem előtt tartásával nem jutunk megoldáshoz. Ha elkezdjük keresni egyéni kiutunkat mindig oda jutunk, hogy elszigetelve más emberektől, mások problémáitól nem lehet. Átélhetővé és megfogalmazhatóvá vált, hogy világunkban minden, mindennel összefügg. Amikor az ember szembe találja magát egyéni tehetetlenségével, legtöbbször feladja a tovább-gondolást. De ezzel feladja a változás lehetőségét is. Mert, ha van valamilyen egymástól is függő kapcsolatom a többi emberrel, akkor fontossá válik, hogy odafigyeljek másokra is. Nemcsak közvetlen környezetemre, hanem akár idegenekre is. Ha figyelek egy másik emberre, észreveszem azt, hogy mi az, ami számára nehéz, és gyakran odajutok, hogy ebben én tudnék segíteni. Nem adakozni, hanem segíteni. Reméljük az adakozást megteszik azok, akiknek valóban jelentős anyagi tartalékuk van. A segítésnek annyi más formája is van. Gondold végig, hogy azoknak, akiket ismersz, mire van szükségük.
Lehet, hogy lakik a házadban egy idős ember, aki naponta háromszor viszi kutyáját „sétálni”, újra és újra kitéve magát a fertőzésnek. Nem tudnál ebben segíteni? Hisz elég, ha az ajtóban átveszed a pórázt, aztán séta után ugyanígy visszaadod.
Lehet, hogy egy bolt előtt látsz egy vásárolni készülő idős személyt. Mondhatod neki, hogy a közelben hol várjon meg, aztán beírod a telefonodba, hogy mit szeretne, bemész és megveszed és odaviszed neki.
Ha tudsz valakiről, akit betegsége, vagy kora otthon tartózkodásra kényszerít, megteheted, hogy a napok folyamán rendszeresen felhívod, és érdeklődsz, hogy mi van vele. El tudod képzelni mit jelent egy nagyon magányos embernek, ha valaki érdeklődik iránta is? Ha addig a néhány percig is, amíg beszélsz vele, érezheti, hogy ő is fontos.
Ha tudsz a környékeden egy olyan nagycsaládról, akiknek gondot okoz a szükséges ennivaló előteremtése, akkor főzz egy nagy adag ízletes ételt, és egy szatyorban tedd a kilincsükre azt.
Tudod mennyire sebezhetőnek érzi magát egy beteg vagy idős ember, ha a gyógyszere elfogy? Talán tudsz rá áldozni egy kevés kényelmetlen várakozást a gyógyszertárnál, mert ha elviszed neki érezni fogod azt a megkönnyebbülést, amit átél. Lehet, hogy csak illúzió ez, de nagyobb biztonságban fogja érezni magát.
Annyi lehetőség van segíteni, ha az ember odafigyel erre. Természetesen nem gondolom azt, hogy egy ilyen segítő gesztussal egy másik ember életének minden gondját megoldhatjuk. Leginkább csak oldani tudjuk a pillanatnyi legfájóbb feszültségeket. De ha egyre több ember, vállalva a felelősséget saját hozzáállásáért ennek szellemében él, változni fog a világ körülöttünk. Elkezd terjedni, tért hódítani az együttérző viselkedés.
dr. Kígyós Éva