0

Mit hozol magaddal?

Apránként elindult a visszarendeződés a rendkívüli állapotból a megszokott életünk feltételei felé. Hogy ott milyen nyomokat hagyott a járvány még nem tudjuk, az majd ezután derül ki. Egy viszont bizonyos. Egy szakasz, a bezártság és korlátozások szakasza lezárul. A maga módján mindenki túlélte, és a hétköznapi problémák mellett megtapasztalhatott valamit önmagával kapcsolatban is. Ilyenkor érdemes egy kicsit megállni és elgondolkodni ezeken, hiszen reméljük nem lesz többet ilyen kihívás az életünkben, és ha nem összegezzük most, elvész a lehetőség, hogy javunkra fordítsuk a most átélteket. Lesznek olyanok, akik csak úgy fognak erre emlékezni, mint egy szörnyű rémálomra, és lesznek olyanok, akik megtapasztalhatták saját erejüket, kreativitásukat, és kénytelenek voltak meglátni a megszokott életformájuk ellentmondásait. Nézzünk néhány példát:

A legfontosabb, hogy rögzítsd magadban: végig csináltad! Néha jobban, néha nehezebben, de álltad a sarat. Gondoltad volna, hogy ilyen erős vagy? Pedig igaz. És ez az erő mindig veled marad. 

Gondold végig, hogy a szokásoshoz képest mennyit költöttél az elmúlt 6 hét alatt? Sokan jutottak arra, hogy sokkal kevesebbet. Te is ezek közé tartozol? Mit gondolsz miért? Amikor vásárolunk, úgy hisszük, hogy csak azt vesszük meg, ami kell. De sokszor arra költünk, amivel a jól elrendezett üzletek kívánatossá teszik áruikat, és elcsábítanak. Érdemes ezt rögzíteni most, mert akkor dönthetsz úgy, hogy a továbbiakban te magad döntöd el mire van szüksége a családnak, vagy neked. És csak azt veszed meg, amit elterveztél, nem hagyod hogy befolyásoljanak.

Ha a gyerekeiddel voltál együtt és az online tanulásban is segíteni kellett, megtudtál róla többet, mint eddig? Megérezted, hogy milyen mennyiségű követelménnyel néz szembe a gyereked? Hogy talán tiltakozását fejezi ki azzal, amikor nem tanul, vagy éppen szidja a tanárt. Megsejtetted, hogy nehéz munkahely az övé, ahol felállni, enni, pisilni is csak meghatározott időben lehet? Megfordult a fejedben, hogy ezek után tőled már nem számonkérésre és szidásra lenne szüksége, hanem biztatásra és szeretetre?

Sokféle helyzet alakult ki a családokban a munkahelyi megoldások tekintetében. De az tény, hogy a pároddal kaptatok egy jó nagy, közös feladatot az élettől. Megérezted, hogy ha nem is úgy, ahogyan szeretted volna, de volt egy támaszod. Valaki, akivel közösek a céljaitok. Most többet kellett beszélgetni a feladatok megosztása miatt. Közelebb jutottál ahhoz, hogy valamennyire megértsd és elfogadd az ő szempontjait is? Sok párnak sikerült ez. Biztos, hogy neked is voltak ilyen élményeid.

Amikor megváltoztak a munkakörülményeid, nyertél egy kis távolságot a megszokott mindennapi rutinodtól. Hiányzott? Vagy éppen az fogalmazódott meg benned, hogy ezt, így nem tovább. Őrizd meg ezt az érzést, és tudd, hogy mindig lehet változtatni. Kell hozzá bátorság, de tudod: az van neked.

Ez csak néhány példa volt. Te ismered a saját helyzetedet. De ne szalaszd el ezt a lehetőséget. Mert ha valami változott benned, és azt magaddal viszed, az életed sokkal jobb lehet.

Mit gondolsz a türelemről?

A napokban egy nagyon kedves agykontrollos ismerősöm hívott telefonon. Hogy vagy? kérdezte, a jólneveltség szabályait követve. De a hangjában benne volt, hogy ez nyílván ostoba kérdés részéről, mert világos, hogy ebben a lehetetlen helyzetben mindenki csak rosszul lehet. Hol így, hol úgy mondtam kitérően, hiszen arra voltam kíváncsi, hogy ő mit akar mondani. Élt a lehetőséggel, és egyre jobban belelovalta magát az indulatba, beszélt a napjairól, a feladatairól, amiket képtelenség teljesíteni, a korlátozásokkal járó kínokról. Hol panaszkodott, hogy ki mindenki vár el tőle valamit, hol dühöngött valakire, sorolta, hogy mit kellene másképp csinálni. Már nem bírom tovább! mondta végül, és várta, hogy mit mondok erre. Tudtam, hogy bármit próbálnék reagálni, az csak olaj lenne a tűzre, így aztán konkrét dolgokról kérdeztem. Mi a helyzet a munkahelyén, mit tud a külföldön élő testvéréről, szokott-e a főzni, vagy másképpen oldja meg? Míg válaszolgatott, kicsit lehiggadt, így aztán elkezdtünk beszélgetni. Arról, hogy mindaz, amit érez teljesen jogos. De ez a kínlódás, amit átél, a dolgokon nem fog változtatni, azok mennek a maguk útján. Csak arra van lehetősége, hogy naponta adjon néhányszor „szabadságot” magának. Ha sikerül, gondoljon olyan dolgokra, ami most is jó. Tudtam, hogy rengeteget idegeskedett mindig kiskamasz gyerekei miatt. Reggel csak veszekedéssel tudta kihúzni őket az ágyból és sokszor nem sikerült időben elindulni az iskolába. Este meg ugyanilyen cirkuszok árán tudta lefekvésre bírni őket. Hát ez most nincs. Aztán lassan kezdett ő is néhány jó dolgot mondani. Ezután most is megvalósítható örömforrásokat kerestünk. Na nem nagyokat, csak olyan apróságokat, mint nyugodtan meginni egy kávét, vagy teát. Végül a relaxációról beszéltünk, hogy mennyit segít, ha arra a 20 percre, nem elfelejti, csak leteszi maga mellé a terheket, és megpihen. Átbeszéltünk még néhány személyes lehetőséget is, és úgy búcsúztunk, hogy bár kicsit megnyugodott, de nem érezte mindezt problémája megoldásának. 

Pedig valamennyiünk számára most ilyen megoldási módok kínálkoznak. És jól tudom milyen nehéz megállítani a környezet generálta nehéz érzéseket. Az embert annyira elkapja a negatív örvény, hogy eszébe sem jut azt mondani magának, hogy állj! Vagy azt, hogy töröld, töröld! És még ha sikerül is, néhány perc múlva újra dübörögnek a negatív gondolatok. Légy türelemmel magadhoz, hisz ez nem csak veled van így, a mindenkiben közös idegrendszeri működés sajátossága ez. De tartsál ki, mert napról napra egyre könnyebb lesz irányítani a gondolataidat, és könnyebb, jobb lesz az életed.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél-e tőlünk jó hírekkel és hasznos tanácsokkal teli hírlevelet kapni? Ha igen, javaslom iratkozz fel itt e hírlevélre!

Név: *
Email: *

* Az adataidat bizalmasan kezeljük.
A feliratkozással elfogadod a ÁSZF és Adatkezelési nyilatkozat