Mostanában gyakran hangzik el különböző nyilatkozatokban az a mondat, hogy „egészségesen” élek. Ennek bizonyítására fel is sorolják, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt esznek, kerülik a zsíros, cukros ételeket, és a fehérlisztet tartalmazó ennivalókat. Rendszeresen járnak futni vagy konditerembe, és naponta több liter vizet isznak.

Ezekben a kijelentésekben mindig ott bujkál némi büszkeség is, ami teljesen jogos. Hiszen tudatosságot, és kemény energia befektetést igényel egy ilyen életforma betartása. De a betegség megelőzésének, a gyógyulás elősegítésének csak az egyik része ez.

Mert a betegség nem csak a fizikai test „ügye” A magyar „egészség” szó olyan bölcsen foglalja magába, hogy az egész ember problémája ez. Az egész-, a teljes ember pedig három, egymással szorosan összefüggő rendszert foglal magába. Létezésünk, a világban való megjelenésünk alapja a fizikai testünk. Ezen keresztül nyilvánul meg a képességeinket, tapasztalatainkat és érzelmeinket összegző személyiségünk, vagyis a lelki tulajdonságaink. Ezek mellett jellemző még az emberre a tudatossági, szellemi szintje, vagyis az, hogy miként helyezi el önmagát az univerzumban. Személyes tapasztalatain túl, képes-e elfogadni a magasabbrendű törvények hatásait, és képes-e ebben az összefüggésben is értelmezni élete eseményeit. Az egész embert a testi, a lelki, és a spirituális megnyilvánulás összehangolt működése jellemzi. Egy kialakuló betegség hátterében mindig ott rejtőzködik egy megoldatlan érzelmi probléma is.

Az embereknek régóta vannak tapasztalatai arról, hogy egyes betegségekhez sajátos lelki alkat tartozik. Ilyen például, hogy a „gyomorbajos” emberhez a rosszkedvű, szigorú, szőrszálhasogató, kötekedésre hajlamos személyiséget társítanak.

Köztudott az is, hogy az állandó feszültségben élők sokkal könnyebben betegszenek meg.

Carl Simonton, onkológus, radiológus orvos, (aki elvégezte José Silva csoportjában az agykontroll tanfolyamot) az elsők között volt, aki az általa kezelt rákos betegek esetében jelentős szerepet tulajdonított a betegséget megelőző időszak érzelmi állapotának. A gyógyítási módszerében is jelentős szerepet kapott az érzelmi egyensúly helyreállítása. Feleségével, a pszichológus Stephanie-val 1974-ben alapították meg Fort Worth-ben gyógyító és kutató központjukat. Munkájuk alapját a következőkben fogalmazták meg.

”Alapfeltevésünk szerint a betegség nem pusztán a test problémája, hanem az egész emberé. Hisszük, hogy az érzelmi és lelki állapotnak fontos szerepe van minden betegségre, így a rákra való hajlam kialakulásában, és minden betegségből való kigyógyulásban.”

Bernie S. Siegel orvosi tapasztalatai hatására 1978-ban egy mozgalmat hívott életre, Kivételes Rákbetegek elnevezéssel. A mozgalomhoz csatlakozókat kivételes együttműködésre tanította, ahol az orvos a beteg és a környezete minden erejét összehangolva együtt dolgozik a gyógyulás érdekében. Alapelveit az 1993-ban megjelent „Szeretet, gyógyítás, csodák” című könyvében foglalta össze, számos érdekes és gyakran megrendítő esettanulmány leírása alapján.

Napjainkban a tapasztalati megfigyelés mellett, kutatások is leginkább, hogy a különböző érzelmek milyen betegségekre tesznek fogékonnyá. Néhány olyan megállapítás, amiben a legtöbb kutató egyetért:

Az olyan embereknél, akiknek a társas viselkedésére az ellenségesség, az állandó kritizálás, a harag, gyűlölködés és a dühöngés jellemző, leggyakrabban szívkoszorúér problémák jelentkezhetnek, beleértve az infarktust is.

Érdekes eredménye a kutatásoknak, hogy az ellenséges viselkedés egy speciális fajtája még szomorúbb jövőt jósol a szív egészsége számára. Ez a cinikus ellenségesség. Olyan viselkedést értenek alatta, ahol az agresszió nem nyilvánvaló, csak az állandó gyanakvás, bizalmatlanság, és a gyakori sértettség a jellemző. Ez az érzelmi hozzáállás az ereket betegíti meg. Lerakodások alakulhatnak ki, ami az erek megrepedéséhez vezet.

És hogy mi lehet a megoldás?

dr. Kígyós Éva