Leírás
Szerző: Arkagyij Petrov
A trilógia I. kötete
Arkagyij Petrov szépirodalmi műve, közérthető formában ismertet meg azzal a világlátásmóddal, amely a látható fizikai realitáson túl megmutatja, hogy a valóság meg nem nyilvánult, szellemi része meghatározza azokat a folyamatokat, amik aztán kivetülnek a fizikai valóságba. Mi lehet az a titokzatos erő, mely képes katalizálni a szubatomi kölcsönhatásokat? Ismerd meg az emberi tudat gyakorlati alkalmazásainak széles tárházát!
Szenzációs, könnyen érthető, igazi szépirodalmi remekmű fantasztikus fordításban tisztánlátókról, információs gyógyításról, világnézeti elvekről. Mindez önéletrajzi formába öntve végigkíséri Dr.Petrov életének azon útját, amikor megnyílt a belső látás képernyője, regenerálódtak a veséi, majd a tisztánlátás képességének kifejlesztése során a korábban műtétileg eltávolított epehólyagjának regenerációjával is megismerkedhetünk.
Mi ez az új világlátásmód, amely a látható fizikai realitáson túl megmutatja azt a sok-sok dimenziót, amelyben jelen-múlt-jövő létezik, és az információs valóságból vajon mi fog matériát ölteni?
Grigorij Grabovoj műveiből idézetek és magyarázatok Petrov tollából. Milyen kalandokban vett részt Igor Arepjevvel közösen a szerző, és hogyan segített Grigorij Grabovoj mindkettőjüket a szellemi fejlődés lépcsőfokain?
Aki az Életfa tanfolyamokon részt kíván venni, mindenképpen ajánljuk, mintegy felvezetésképp a könyvet.
Aki pedig Grabovoj tanításával ismerkedik, annak Grigorij Grabovoj életének új, eddig ismeretlen részletei tárulnak fel.
„ Bármit is teszünk, bármerre megyünk, mindig egy cél felé tartunk: önmagunkhoz, emlékeinkhez. Aki elvesztette múltja és jövője emlékeit, az olyan mint a gyerek, ki nap mint nap kedvenc körhintáján keringene. A körülmények változnak, süt a nap vagy esik, a fák kizöldülnek vagy levelüket hullatják. Sokan azt nézik, miként hintáznak önfekedten, s vannak kik mást látnak. Zárt körben repülünk, a sebességtől boldogan visítunk, s közben megfeledkezünk róla, hogy régen magunk is tudtunk repülni: minden lelkesedésünk ködös emléke csupán annak, mik korábban voltunk.”