Leírás

Szerző: Dr. med. Ryke Geerd Hamer

Egy nő érzelmi szempontból a gyerekéhez és a partneréhez való kötődést túlnyomórészt a melleihez társítja. Ez az oka annak, hogy a nők körében az emlő megbetegedése a leggyakoribb.

A Germán Gyógytudományban kétféle emlőrákot különböztetünk meg:
1. ún. emlőmirigyrák, orvosi nevén adenoid mammacarcinoma, amikor az emlőn szolid, tömör csomó tapintható,
2. ún. tejcsatornarák, orvosi nevén intraductalis carcinoma – itt tulajdonképpen intraductalis (csatornán belüli) fekélyesedés történik – ami a konfliktus-aktív fázisban egyáltalán nem kitapintható. A páciens legfeljebb könnyű húzódást érez az emlő érintett pontján.

Ezen kívül persze előfordul még a mell külső bőrrétegén olyan bőrkarcinóma és ezzel együtt bőr-laphámneurodermatitis, mely a test egyéb bőrfelületein ugyanilyen módon jelentkezik.

Alapvetően az emlőmirigy-karcinómát mindig egy vita- vagy aggodalom-, gondozás-konfliktus váltja ki; a ductalis tejcsatorna-fekélyesedésnek oka mindig egy elválasztás-konfliktus.

Mint tudjuk, vannak közöttünk jobb- és balkezesek. Ezt mindenki saját maga meg tudja állapítani: például tapsoljunk úgy, mint amikor tetszésünket fejezzük ki egy színházi előadáson. A fent lévő kéz a vezető, ez határozza meg a kezűségünket. Az agyunk szerint jobbkezesek vagyunk, ha a jobb kéz fekszik felül és balkezesek, ha a bal kezünk van felül. Ez a megjegyzés nagyon fontos, hogy megállapítsuk, hogy egy ember melyik agyféltekéjével „dolgozik”, ugyanis nagyon sok olyan átnevelt balkezes van, aki jobbkezesnek tartja magát. Leegyszerűsítve a kisagy- és a nagyagy jobb agyféltekéje) többnyire testünk bal felének, és fordítva – a kisagy- és nagyagy bal agyféltekéje testünk jobb felének irányításáért felelős.

Egy jobbkezes nőnél röviden azt mondhatjuk, hogy:

• A bal emlő elváltozása a gyerekre, anyára és a fészekre (lakás, ház) vonatkozik, a jobb emlő elváltozása pedig a partnerre (férj vagy barát), vagy a többi partnerre, ill. a többi emberre (apa, testvér, anyós, főnök, szomszéd stb.) – kivéve a kisgyermekeket vagy a gyermeknek vélt személyeket és az állatokat.
• Ha a nő bal mellében emlőmirigy rák keletkezik, két lehetőség állhat fenn: az egyik, hogy aggodalom-, gondozás-konfliktusa van gyermekét, édesanyját vagy a saját fészkét illetően, vagy vitában áll gyermekével, édesanyjával vagy a saját fészke miatt.
• Másrészről egy tejcsatorna-fekélyesedés elindulását a nő elválasztás-konfliktusa okozza gyermekével, édesanyjával vagy a saját fészkével kapcsolatosan.

Egy balkezes nőnél ez pontosan fordítva van:

• A jobb mell a gyermek, a nő anyja vagy a fészek konfliktusaira reagál, a bal mell pedig a partnerre (lásd fent).
• Tehát ha nála a jobb mellében emlőmirigy”rák” alakul ki, akkor ő egy  aggodalom-, gondozás-konfliktust élt meg gyermekével, édesanyjával vagy a fészkével kapcsolatban.

Ha tejcsatorna-fekélyesedési folyamattal találkozunk, akkor a nőnek elválasztás-konfliktusa van gyermekét, édesanyját vagy fészkét illetően.
Ahogyan az emlőrák két fajtája különbözik egymástól, ugyanúgy természetesen az egyes szervek, reléinek pontjai is különböző helyen fekszenek az agyunkban.
Az emlőmirigyrák reléje a kisagy oldalsó, szélső zónájában fekszik és a középső csíralemezhez tartozik.
A ductalis tejcsatornafekély reléje a nagyagykéreg szenzoros központjában fekszik – mint ahogy a bevezetőben már említettem – az agynak a szervvel ellentétes oldalán.

Az emlőmirigyrák azokhoz a rákokhoz tartozik, melyek az ősagy (agytörzs + kisagy) irányítása alatt állnak, tehát az egyedfejlődési rendszer szerint a rák és a rákkal egyenértékű megbetegedések Értelmes Biológiai Különprogramjainál (3. sz. biológiai természettörvény) a sejtszaporulat a konfliktus-aktív fázisban jelentkezik.

Ezzel szemben a ductalis tejcsatorna-ulcera (fekély) egy nagyagy vezérlésű folyamat, mely során a konfliktus-aktív fázisában fekélyesedés következik be, vagyis a sejtek sorvadásnak indulnak.

Ezután a gyógyulási fázisban minden pont ellentétesen viselkedik: a konfliktus-aktív fázisban a mikrobák – ha egyáltalán jelen vannak és az oltások átmenetileg nem hatástalanítják őket -, tehát például a gombák vagy a mycobaktériumok (pl. tuberkulózis), a sejtszaporodás során keletkezett kompakt, tömör tumorokat elsajtosítják és elbontják, míg a nagyagy irányítású szöveti meghibásodások a gyógyulási fázisban sejtszaporulattal épülnek újjá. Ezt kizárólag a segítő mikrobák egyik fajtája, a vírusok* végzik el. Ez a természetes biológiai „sebészet”!

A nyugati orvostudományban nem ismerik az összefüggéseket. Nem is tudnak különbséget tenni a konfliktus-aktivitás és a gyógyulási fázis között és egyszerűen minden sejtszaporulatról vagy szöveti elváltozásról azt hiszik, hogy rosszindulatú. A fekélyesedés az ő tanaik szerint ezzel szemben viszont jóindulatú, pedig az a konfliktus-aktív fázisban sejtcsökkenéssel jár.