Leírás

Szerző: Grigorij Grabovoj Petrovics

Előadásom során az irányítás kérdését olyan szempontból tárgyalom, amikor van valami adott célunk, amit irányítással szeretnénk elérni, s közben alapvetően mintegy kívülről figyeljük önmagunkat.

Az irányító sík, tehát az irányítás forrása, például a fizikai testünk: amikor a testünkből indul ki a Fény, s végül a testünkhöz zárul ismét, csakis a testünkhöz. Ennyi. Irányíthatjuk, fölemelhetjük, bármilyenre alakíthatjuk.
Én például a tevékenységem során többször is oldottam meg, s a mai napig is oldok meg olyan feladatokat,
melyek úgy kapcsolódnak a folyamat fizikájához, hogy egyszerűen veszem az adott rendszert, s minden oldalról megvizsgálom. Mintegy az időn kívül állva.

Figyeljük csak meg: miért van az, hogy sok problémát okozó helyzetet éppen azzal tudunk legyőzni, hogy
megfelelő helyzetben érzékeljük a testünket? Helyesen kell érzékelnünk a testünket a végtelen érték szempontjából, a végtelen Fény szempontjából. A Fény végtelen, de magából a testünkből indul ki ez a végtelenség. Tehát gyakorlatilag látjuk a Fényt, de tudjuk, hogy ez a saját fényünk, a saját testünkből. Ezzel a megközelítéssel nagyon bonyolult helyzeteken is úrrá lehetünk, szélsőségesen bonyolultakon is.”