0

Mit gondolsz a megszorításokról?

Ezt most nem én kérdezem, hanem egy közvélemény kutatóintézet. Több kérdést tettek fel, de két adatuk összehasonlítása még a szakembereket is meglepte. Nem akarok statisztikai adatokat leírni, de beszédes volt az az adat, hogy a megbetegedés valószínűségét általában 70%-nak ítélték az emberek, de saját megbetegedésük esélyét csupán ennek felére taksálták. Hát, hogy van ez? Egyrészt nagyon is tudatában vagyok annak, hogy milyen kockázata van a járványnak, ennek ellenére úgy nyilatkozom, hogy az én személyes veszélyeztetettségem ennek csak a fele. Ha így nézem a dolgot, akkor ez enyhén szólva furcsa gondolkodás. És sajnos ez jellemző ránk emberekre, életünk más területein is.  Tudod miért? Mert ha komolyan veszem a veszélyt, akkor a megelőzés érdekében változtatnom kellene a viselkedésemet irányító szokásaimon. Inkább tagadom a problémát, becsapom magam, magyarázatokat gyártok, csak hogy fel se merüljön szokásaim feladása. Mert az nehéz. Azért nehéz, mert gyermekként megtanult, automatikussá vált meggyőződéseinket kellene feladni.

De nekünk agykontrollosoknak nagyszerű lehetőségünk van ezek meguralására. Az elmetükre technika sikeresen alkalmazható. Így első lépés, hogy reálisan nézz szembe a helyzettel. Mit kellene másképp tenned, hogy nagyobb védelmet biztosíts magadnak? Mi lenne az ennek megfelelő, új szokás. Ha sikerül ezt végig gondolnod, akkor már kezdheted is a programozást. A kék keretes tükörbe, önmagaddal szembe lásd magad, ahogy a veszélyt jelentő szokásod szerint teszed a dolgodat, de ezt töröld ki. Aztán a tükröt kicsit balra tolva változtasd a keretét hófehérre. Vetítsd bele egy olyan jelenetet, amikor a védelmedet jelentő új szokásod szerint cselekszel. Élj át minden jó érzést, örömöt és büszkeséget célod elérése, értelmesebb viselkedésed elképzelése közben. Tartsd szem előtt, hogy belső képeid megalkotásában ne a rossz szokás elleni küzdelmet jelenítsd meg, hanem egy hasznosabb, új szokás kialakulása miatti örömödet.

Sok sikert,

dr. Kígyós Éva

 

Fotó: 24.hu

Mit gondolsz a segítségről?

Egyike legelső tapasztalatunknak, hogy ebben a helyzetben egymagunkban, csak saját szempontjaink szem előtt tartásával nem jutunk megoldáshoz. Ha elkezdjük keresni egyéni kiutunkat mindig oda jutunk, hogy elszigetelve más emberektől, mások problémáitól nem lehet. Átélhetővé és megfogalmazhatóvá vált, hogy világunkban minden, mindennel összefügg. Amikor az ember szembe találja magát egyéni tehetetlenségével, legtöbbször feladja a tovább-gondolást. De ezzel feladja a változás lehetőségét is. Mert, ha van valamilyen egymástól is függő kapcsolatom a többi emberrel, akkor fontossá válik, hogy odafigyeljek másokra is. Nemcsak közvetlen környezetemre, hanem akár idegenekre is.  Ha figyelek egy másik emberre, észreveszem azt, hogy mi az, ami számára nehéz, és gyakran odajutok, hogy ebben én tudnék segíteni. Nem adakozni, hanem segíteni. Reméljük az adakozást megteszik azok, akiknek valóban jelentős anyagi tartalékuk van. A segítésnek annyi más formája is van. Gondold végig, hogy azoknak, akiket ismersz, mire van szükségük.

 Lehet, hogy lakik a házadban egy idős ember, aki naponta háromszor viszi kutyáját „sétálni”, újra és újra kitéve magát a fertőzésnek. Nem tudnál ebben segíteni? Hisz elég, ha az ajtóban átveszed a pórázt, aztán séta után ugyanígy visszaadod.

 Lehet, hogy egy bolt előtt látsz egy vásárolni készülő idős személyt. Mondhatod neki, hogy a közelben hol várjon meg, aztán beírod a telefonodba, hogy mit szeretne, bemész és megveszed és odaviszed neki. 

Ha tudsz valakiről, akit betegsége, vagy kora otthon tartózkodásra kényszerít, megteheted, hogy a napok folyamán rendszeresen felhívod, és érdeklődsz, hogy mi van vele. El tudod képzelni mit jelent egy nagyon magányos embernek, ha valaki érdeklődik iránta is? Ha addig a néhány percig is, amíg beszélsz vele, érezheti, hogy ő is fontos.  

Ha tudsz a környékeden egy olyan nagycsaládról, akiknek gondot okoz a szükséges ennivaló előteremtése, akkor főzz egy nagy adag ízletes ételt, és egy szatyorban tedd a kilincsükre azt. 

Tudod mennyire sebezhetőnek érzi magát egy beteg vagy idős ember, ha a gyógyszere elfogy? Talán tudsz rá áldozni egy kevés kényelmetlen várakozást a gyógyszertárnál, mert ha elviszed neki érezni fogod azt a megkönnyebbülést, amit átél. Lehet, hogy csak illúzió ez, de nagyobb biztonságban fogja érezni magát.

 Annyi lehetőség van segíteni, ha az ember odafigyel erre. Természetesen nem gondolom azt, hogy egy ilyen segítő gesztussal egy másik ember életének minden gondját megoldhatjuk. Leginkább csak oldani tudjuk a pillanatnyi legfájóbb feszültségeket. De ha egyre több ember, vállalva a felelősséget saját hozzáállásáért ennek szellemében él, változni fog a világ körülöttünk. Elkezd terjedni, tért hódítani az együttérző viselkedés.

dr. Kígyós Éva

Mit gondolsz járványról?

Amikor az ember egyik napról a másikra egy egész világra kiterjedő vírus-járvány kellős közepén találja magát, megszokott világa darabokra hullik és rutinná vált cselekedetei, gondolatai nem segítenek. A helyzet akár óránként változik, és lehetetlenné teszi, hogy bármit előre tervezzünk. A naponta megjelenő hírek megmutatják, hogy puszta fizikai életünk is veszélybe kerülhet, de ugyanilyen rémísztő az is, ahogy a megszokott rend, az élet általunk ismert szabályai is sorra összeomlanak. 

A bizonytalanság mindig szorongást szül. Ne tévesszenek meg a nagyhangú cinikusok. Ez is a szorongás egyik csökkentésének a módja. De sokkal gyakoribb az, hogy a kezelhetetlen szorongás enyhítésére az emberben tehetetlen düh, szélsőséges indulatok jelennek meg. Az emberkönnyen eljut oda, hogy az egész világra dühös, mert minden intézkedést hibásnak lát ostobának vagy gonosznak az intézkedőt. És mellette megjelenik a vírus tehetetlen gyűlölete is. Hogyan lehetne maradéktalanul kiirtani, megsemmisíteni? Hol van már az az új vakcina vagy gyógyszer? De lelkünk mélyén tudjuk, hogy arra még hosszú ideig várnunk kell. És lássuk be, ez a természetes emberi viselkedés. Első reakcióink törvényeit idegrendszerünk jelenlegi fejlődése szabja meg. De törvény az is, hogy tiszta gondolatokkal meg is szelídíthetjük ezeket.

Mert lássuk be, a vírus az csak vírus. Élőlényként, indulatok nélkül teszi, amit az általunk megteremtett körülmények között megtehet. Így aztán életre kelt pusztító erejével megmutatja azt is, amiben nekünk embereknek változni kell. Vajon most megértjük az üzenetét? Mert sok üzenet már régóta itt van velünk. Mióta hallunk a felmelegedésről, a természet civilizációs fertőzéséről, állatfajok kipusztulásáról, a vizek felmérhetetlen szennyezéséről? Egyéni felelősségünk alól oly elfogadhatónak tünt kibújni azzal, hogy másokra hivatkozunk, valakit hibáztatunk, ragaszkodunk a kényelmünkhöz, és nem kimondva, de várjuk a csodát. Azt, hogy majd megoldódik mindez egyéni felelősségvállalásunk nélkül is. Mert ez a lényeg. Egyenként kicsik vagyunk a világ megváltásához, de ha egyre több ember felelősséget vállalva él, szaporodik a jóirányba ható tömeg. Természetes, hogy egy ilyen fordulatot senki sem képes egyik napról a másikra megtenni. De a megváltozott életkörülményeink között sok területen lehet változni, jobbá válni.

A VÍRUS AZ CSAK VÍRUS Nem gonosz, nem gyilkos. Teszi az élők dolgát. Reagál a környezetére, amit mi, emberek hoztunk létre. Természetesen a fizikai világban is meg kell tenni mindent, ami korlátozza működésüket. De ez önmagában kevés. Jobb jövőnk érdekében meg kell értenünk a lelki fejlődésre vonatkozó üzeneteit is.

Ezekről a területekről szeretnék gondolatokat megosztani veletek az elkövetkező napokban. Nem azért, mert azt hiszem, hogy meg tudom mondani az igazságot. Csakis azért, mert szeretnélek biztatni, hogy figyelj kicsit befelé, és válaszold meg önmagadnak, hogy te MIT GONDOLSZ?    

dr. Kígyós Éva

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél-e tőlünk jó hírekkel és hasznos tanácsokkal teli hírlevelet kapni? Ha igen, javaslom iratkozz fel itt e hírlevélre!

Név: *
Email: *

* Az adataidat bizalmasan kezeljük.
A feliratkozással elfogadod a ÁSZF és Adatkezelési nyilatkozat