0

Mit hozol magaddal?

Apránként elindult a visszarendeződés a rendkívüli állapotból a megszokott életünk feltételei felé. Hogy ott milyen nyomokat hagyott a járvány még nem tudjuk, az majd ezután derül ki. Egy viszont bizonyos. Egy szakasz, a bezártság és korlátozások szakasza lezárul. A maga módján mindenki túlélte, és a hétköznapi problémák mellett megtapasztalhatott valamit önmagával kapcsolatban is. Ilyenkor érdemes egy kicsit megállni és elgondolkodni ezeken, hiszen reméljük nem lesz többet ilyen kihívás az életünkben, és ha nem összegezzük most, elvész a lehetőség, hogy javunkra fordítsuk a most átélteket. Lesznek olyanok, akik csak úgy fognak erre emlékezni, mint egy szörnyű rémálomra, és lesznek olyanok, akik megtapasztalhatták saját erejüket, kreativitásukat, és kénytelenek voltak meglátni a megszokott életformájuk ellentmondásait. Nézzünk néhány példát:

A legfontosabb, hogy rögzítsd magadban: végig csináltad! Néha jobban, néha nehezebben, de álltad a sarat. Gondoltad volna, hogy ilyen erős vagy? Pedig igaz. És ez az erő mindig veled marad. 

Gondold végig, hogy a szokásoshoz képest mennyit költöttél az elmúlt 6 hét alatt? Sokan jutottak arra, hogy sokkal kevesebbet. Te is ezek közé tartozol? Mit gondolsz miért? Amikor vásárolunk, úgy hisszük, hogy csak azt vesszük meg, ami kell. De sokszor arra költünk, amivel a jól elrendezett üzletek kívánatossá teszik áruikat, és elcsábítanak. Érdemes ezt rögzíteni most, mert akkor dönthetsz úgy, hogy a továbbiakban te magad döntöd el mire van szüksége a családnak, vagy neked. És csak azt veszed meg, amit elterveztél, nem hagyod hogy befolyásoljanak.

Ha a gyerekeiddel voltál együtt és az online tanulásban is segíteni kellett, megtudtál róla többet, mint eddig? Megérezted, hogy milyen mennyiségű követelménnyel néz szembe a gyereked? Hogy talán tiltakozását fejezi ki azzal, amikor nem tanul, vagy éppen szidja a tanárt. Megsejtetted, hogy nehéz munkahely az övé, ahol felállni, enni, pisilni is csak meghatározott időben lehet? Megfordult a fejedben, hogy ezek után tőled már nem számonkérésre és szidásra lenne szüksége, hanem biztatásra és szeretetre?

Sokféle helyzet alakult ki a családokban a munkahelyi megoldások tekintetében. De az tény, hogy a pároddal kaptatok egy jó nagy, közös feladatot az élettől. Megérezted, hogy ha nem is úgy, ahogyan szeretted volna, de volt egy támaszod. Valaki, akivel közösek a céljaitok. Most többet kellett beszélgetni a feladatok megosztása miatt. Közelebb jutottál ahhoz, hogy valamennyire megértsd és elfogadd az ő szempontjait is? Sok párnak sikerült ez. Biztos, hogy neked is voltak ilyen élményeid.

Amikor megváltoztak a munkakörülményeid, nyertél egy kis távolságot a megszokott mindennapi rutinodtól. Hiányzott? Vagy éppen az fogalmazódott meg benned, hogy ezt, így nem tovább. Őrizd meg ezt az érzést, és tudd, hogy mindig lehet változtatni. Kell hozzá bátorság, de tudod: az van neked.

Ez csak néhány példa volt. Te ismered a saját helyzetedet. De ne szalaszd el ezt a lehetőséget. Mert ha valami változott benned, és azt magaddal viszed, az életed sokkal jobb lehet.

Mit gondolsz a türelemről?

A napokban egy nagyon kedves agykontrollos ismerősöm hívott telefonon. Hogy vagy? kérdezte, a jólneveltség szabályait követve. De a hangjában benne volt, hogy ez nyílván ostoba kérdés részéről, mert világos, hogy ebben a lehetetlen helyzetben mindenki csak rosszul lehet. Hol így, hol úgy mondtam kitérően, hiszen arra voltam kíváncsi, hogy ő mit akar mondani. Élt a lehetőséggel, és egyre jobban belelovalta magát az indulatba, beszélt a napjairól, a feladatairól, amiket képtelenség teljesíteni, a korlátozásokkal járó kínokról. Hol panaszkodott, hogy ki mindenki vár el tőle valamit, hol dühöngött valakire, sorolta, hogy mit kellene másképp csinálni. Már nem bírom tovább! mondta végül, és várta, hogy mit mondok erre. Tudtam, hogy bármit próbálnék reagálni, az csak olaj lenne a tűzre, így aztán konkrét dolgokról kérdeztem. Mi a helyzet a munkahelyén, mit tud a külföldön élő testvéréről, szokott-e a főzni, vagy másképpen oldja meg? Míg válaszolgatott, kicsit lehiggadt, így aztán elkezdtünk beszélgetni. Arról, hogy mindaz, amit érez teljesen jogos. De ez a kínlódás, amit átél, a dolgokon nem fog változtatni, azok mennek a maguk útján. Csak arra van lehetősége, hogy naponta adjon néhányszor „szabadságot” magának. Ha sikerül, gondoljon olyan dolgokra, ami most is jó. Tudtam, hogy rengeteget idegeskedett mindig kiskamasz gyerekei miatt. Reggel csak veszekedéssel tudta kihúzni őket az ágyból és sokszor nem sikerült időben elindulni az iskolába. Este meg ugyanilyen cirkuszok árán tudta lefekvésre bírni őket. Hát ez most nincs. Aztán lassan kezdett ő is néhány jó dolgot mondani. Ezután most is megvalósítható örömforrásokat kerestünk. Na nem nagyokat, csak olyan apróságokat, mint nyugodtan meginni egy kávét, vagy teát. Végül a relaxációról beszéltünk, hogy mennyit segít, ha arra a 20 percre, nem elfelejti, csak leteszi maga mellé a terheket, és megpihen. Átbeszéltünk még néhány személyes lehetőséget is, és úgy búcsúztunk, hogy bár kicsit megnyugodott, de nem érezte mindezt problémája megoldásának. 

Pedig valamennyiünk számára most ilyen megoldási módok kínálkoznak. És jól tudom milyen nehéz megállítani a környezet generálta nehéz érzéseket. Az embert annyira elkapja a negatív örvény, hogy eszébe sem jut azt mondani magának, hogy állj! Vagy azt, hogy töröld, töröld! És még ha sikerül is, néhány perc múlva újra dübörögnek a negatív gondolatok. Légy türelemmel magadhoz, hisz ez nem csak veled van így, a mindenkiben közös idegrendszeri működés sajátossága ez. De tartsál ki, mert napról napra egyre könnyebb lesz irányítani a gondolataidat, és könnyebb, jobb lesz az életed.

Mit gondolsz a bezártságról?

Amerikai űrhajósok adtak tanácsot a bezártság elviselésévek kapcsolatban. Ha a képre nézünk akkor pontosan értjük, hogy ebben a témában ők számítanak a legnagyobb szaktekintélynek. 

Legfontosabb tanácsuk az volt, hogy amikor az életkörülmények drasztikusan megváltoznak, és sem a tér, sem az idő nem a megszokott formában jelenik meg életünkben, akkor a legfontosabb napirendet készíteni. 

Az ember életében meghatározó a térhez és időhöz kötöttség. Ezek a keretek segítenek eligazodni a világban, és meghatározni önmagunkat. Amikor külső körülmények miatt ez a ritmus eltűnik, széthullanak a szokások, ami rendkívül erős szorongáshoz vezet. A napirend, ezeknek a téri és idői kereteknek mesterséges pótlását szolgálja. „Tudom, hogy most mit csináljak”. Valóban ez a legfontosabb tanács. 

De jó, ha tudjuk, hogy ez önmagában nem oldja meg mostani problémánkat. Helyzetünk nagyban különbözik az űrhajósokétól. Miközben körülöttünk jelen van a megszokott környezetünk: a gyönyörű tavaszi napsütés, sokan az ablakon keresztül is látjuk a berobbanó tavasz növényeit, virágait, korlátok közé vagyunk szorítva. A korlátozás ütközést, frusztrációt eredményez, amit, ha nem tudunk megoldani, szervezetünket elöntik a stressz hormonok. Félelem, aggodalom, lesz úrrá rajtunk, és megindul bennünk a szörnyű következményeket, reménytelen jövőt kilátásba helyező gondolatok áramlása. Ez törvényszerű, de van lehetőségünk tenni ellene. Mindannyian tudjuk, hogy logikailag értelmetlenek ezek a történetek, hisz a tudomány is most vizsgálja ezt az új helyzetet. Egyelőre azonban nem rendelkeznek annyi eredménnyel, hogy jóslásokba bocsátkozzanak. Ezt könnyű belátni, de a kérdés az, hogy hogyan hallgattassam el ezeket a hihetetlenül erőszakos gondolatmeneteket.

Készíts napirendet! Tervezzük meg a napunkat, de most ne merev időpontokhoz kötve azokat, hanem rugalmasabb időhatárokkal. Elég sok váratlan esemény is történhet, és sok embernél, ha a napirendtől némileg eltér, újabb stressz forrássá válhat. 

Vedd észre, ha napi tevékenységed közben elkezdődnek ezek a gondolatok. Ne várd meg, hogy felerősödjenek, a legjobb ezt csírájában megállítani. Mondd ki magadnak, hogy nem, mondd ki, hogy töröld! De ne állj meg itt. A legjobb lehetőségünk az, ha belső beszéddel újra és újra meggyőzzük magunkat. Ha gyorsan, tudatosan átkapcsolunk arra, hogy mi az, amink van, és ezt sorolgatjuk, esetleg számunkra megnyugtató megerősítő állításokat mondogatunk. 

Találj minden nap egy dolgot, amit örömmel teszel. Legyen ez olvasás, zenehallgatás, tv sorozat nézés, kapcsolatba lépés egy fontos ismerőssel, akár néhány kedvünkre való falat elfogyasztása. Szóval bármi, amivel egy rövidebb időre jutalmazod magad.

Ami a legtermészetesebb, a napi relaxáció fontossága. Nem mindig azért, hogy valamit programozzunk, az is gyógyító lehet, ha egy irányított meditációt hallgatva az életben ma is meglévő szépségekre irányítjuk a figyelmünket.

Mit gondolsz a tüdőről?

Mit gondolsz? Üzen nekünk valamit a korona vírus azzal, hogy roncsoló hatását elsősorban a tüdőben fejti ki? Nos nézzük. Minden agykontroll tanfolyam IV. napján, az emberi anatómia gyakorlat ismertetése után, beszélek egy keveset arról is, hogy testünk működésében lássuk meg azt a hihetetlen összetettséget, ami az egészséghez vezet. Olyan, mintha leképezné az univerzum rendjét, mert minden szervrendszer működése hordozója kozmikus törvényeknek is. Ilyenkor a tüdővel kapcsolatban arról szoktam beszélni, hogy a tüdő, mint két felhő, szinte lebeg a mellkasunkban, bordaizmaink mozgásával ritmikusan kitágul és összelapul. Amikor kitágul, szinte észre sem vesszük, de a belégzéssel megkapjuk a külvilágból a létünket fenntartó oxigént. Aztán a kilégzésnél visszaadjuk az immár széndioxiddal dúsult levegőt, ami viszont a növények létezésének az alapja. Minden egyes lélegzetvételünk arra tanít, hogy a világ működésének lényeges törvénye az adok és kapok egyensúlya. Egyetlen ember sem teheti meg, hogy csak elvesz a közösből, de nem ad vissza semmit, de az is káros, ha valaki csak adni akar, hiszen, ha nem tud kapni, elfogadni, akkor nincs miből adnia. Az egyensúly nem abból születik, hogy folyton méricskéljük. Mennyit adtam én? Kaptam-e annyit, ami jár nekem? A légzésed arra is tanít, hogy az egyensúly nem ellenőrzésen alapul. Akkor tud harmonikusan működni, ha kialakul benned a bizalom önmagad és a külvilág felé.    

Lehet, hogy az emberiség ezt a törvényt vette semmibe olyan mértékben, hogy az már az egyensúly felborulásával fenyeget?  A változás sürgős fontosságát jelzi ez a járvány? Ha megérint ez a gondolat, akkor gondolkozz el a világ dolgain és saját életeden is ebből a szempontból. Ha csak egyetlen dologban is elkezded a változtatást, akkor a legnagyobb szolgálatot teszed világunk változására, hiszen ez soha nem felsőbb intézkedésre történt meg. Sok ember hasonló gondolkodása, törekvése tudja létrehozni az ehhez szükséges energiát.

Mit gondolsz a gyerekeidről?

Valószínű, hogy soha, senkinek nem jutott eszébe az, mi lenne, ha bezárnának az óvodák és iskolák. Most pedig egyik napról a másikra megtörtént. Ráadásul a szülők sem maradhatnak otthon. Különböző munkavégzési lehetőségek között, de elsődleges feladatukká vált a gyerekek felügyelete, ellátása, sőt a szokatlan formában történő oktatás hatékonyságának biztosítása is. Azt hiszem ez a helyzet még rémálomnak is beillene, hiszen az eddig megszokott életforma is fárasztó, erőpróbáló volt. És ez ma valóság. Nem gondolom, hogy van olyan jótanács, amivel konkrét megoldásokat lehetne javasolni. Inkább néhány, esetleg kapaszkodóként használható gondolatot szeretnék eljuttatni hozzád. 

A gyermeknevelés az egész életünket végig kísérő öröm és feladat, aminek egyetlen követelménye a szeretet. De az már egész más dolog, hogy ki hogyan, mivel fejezi ki a szeretetét. Mert van, aki kényeztetéssel, aki folytonos aggódással, aki mások hibáztatásával, aki állandó ellenőrzéssel, – hogy csak néhányat említsek. És persze mindegyiknek megvannak a maga következményei. Egyet azonban tudnunk kell. Minden gyerek a túlélése érdekében alapvetően „önzőnek” születik. Nagyon hamar rögzülnek nála azok a viselkedés-formák, amivel több figyelmet érnek el. Tudod! Vannak nyűgös, sírós, nem evős, nem alvós gyerekek, és természetesen békések is. Jelzik, ha szükségük van valamire. Kezdetben csak természetükkel, de ahogy nőnek megjelennek saját érzéseik, indulataik. Mutatják örömüket, ragaszkodásukat, de tiltakozásukat, akár agressziójukat is. Ezekkel jól, rosszul, de valahogy megküzd a család. De ezután jön a nagy csapda, amibe legtöbb szülő belesétál.

A gyerek elkezd beszélni, egyre értelmesebb. Igen! Értelmes abban, amire szüksége van. De teljesen tájékozatlan a felnőttvilág logikájában. És a csapda ez! Úgy tűnik, hogy csak meg kell magyarázni a dolgokat, és ezt, ha megérti, megnyugtatja a gyereket. Hát lássuk be, nem nyugtatja meg. Leggyakrabban az óvodába szoktatáskor érzi meg legtöbb szülő, hogy a szép, logikus magyarázattól nem nyugszik meg a szorongó gyereke, ugyanúgy sírva tiltakozik. Ebben a helyzetben nemcsak a gyerek, a szülő is szenved. Majd megszakad a szíve, mikor ott kell hagynia. Azt kell tudomásul vennünk, hogy vannak helyzetek, amikor szülőként sem tudjuk a szenvedéstől megóvni őket. Nem tehetünk mást, mint elviselni a saját fájó érzéseinket is. Nagyon sokan nem tudják elfogadni ezt. Újra és újra mondják, magyarázzák a dolgokat, s ha ettől nem változik a gyerek, dühösek lesznek rá. Álljunk meg egy pillanatra. Jogos ez? Ha az ember magába néz, pontosan tudja, hogy neki miben kellene változtatni a napjaiban. Mondjuk a rendszeres mozgás fontosságáról szóló nemcsak logikus, hanem tudományosan igazolt gondolatok hatására az ember automatikusan, vadul sportolni kezd? Hát nem! Ugyanakkor a gyerekétől elvárja, hogy lássa be azt, amit éppen megmagyaráz neki, azt azonnal megtegye.  

Hiszem azt, hogy ebben a nagyon összekuszálódott világban is kicsit segít, ha a viták helyett, erős szülőként elfogadjuk, hogy a gyereknek is nagyon nehéz elveszíteni a kereteket. Persze ha úgy tekintünk erre, hogy saját terheinkhez hasonlítjuk, lássuk be, az övék elenyészően kevesebb. Csak éppen nem lehet összehasonlítani ezt. Gyereknek gyerek, felnőttnek felnőtt problémái vannak. És mindkét generációnak a sajátja egyformán nehéz.

Mit tehetsz? Ne akard meggyőzni még a kamasz gyereket sem, hogy mit miért tegyen. Beszélj inkább arról, hogy mit kellene együtt megoldani. Utasítás helyett inkább kérdezz, hogy mit tudna megtenni. Beszélgess, ne megmagyarázz.

Jól tudom ettől nem lesz könnyebb helytállnod. De ha kevesebb a vita, a veszekedés esetleg egy kicsit könnyebben viseled.  

dr. Kígyós Éva   

Gondolatok Gábortól járvány idején

A videóban említett, humorról szóló blogom itt található:

https://elmefejlesztes.hu/blog/humor/

Miután megmutattam barátunknak, kollégánknak Évának (dr. Kígyós Éva), mondott valami szerintem zseniálisat. Így összegezném: a humor tulajdonképp az agykontrollos „Töröld, töröld!” mélyebb hatású változata. Ha negatív szavunkra, vagy gondolatunkra rávágjuk, hogy „Töröld, töröld!”, az akkor és ott lehet semlegesítő, vagyis pozitív hatású. De aztán jön az újabb és újabb negatív gondolat, szó… A humor azonban valódi nézőpontváltás-segítő, az élethez való hozzáállás javítását kialakító tényező. Az igazi, mély gondolatnagytakarítás eszköze.

A távgyógyítás tudományos hátteréről szóló blog, videó itt található:

https://elmefejlesztes.hu/blog/tavgyogyitas/

A humor immunrendszer- és egészségjavító hatásairól itt nézhetsz meg videót Laci öcsémmel és Feri bátyámmal, a hahota jóga magyarországi meghonosítójával:

https://www.youtube.com/watch?v=_i2mEaerPIo

 

Domján Gábor

Mit gondolsz a megszorításokról?

Ezt most nem én kérdezem, hanem egy közvélemény kutatóintézet. Több kérdést tettek fel, de két adatuk összehasonlítása még a szakembereket is meglepte. Nem akarok statisztikai adatokat leírni, de beszédes volt az az adat, hogy a megbetegedés valószínűségét általában 70%-nak ítélték az emberek, de saját megbetegedésük esélyét csupán ennek felére taksálták. Hát, hogy van ez? Egyrészt nagyon is tudatában vagyok annak, hogy milyen kockázata van a járványnak, ennek ellenére úgy nyilatkozom, hogy az én személyes veszélyeztetettségem ennek csak a fele. Ha így nézem a dolgot, akkor ez enyhén szólva furcsa gondolkodás. És sajnos ez jellemző ránk emberekre, életünk más területein is.  Tudod miért? Mert ha komolyan veszem a veszélyt, akkor a megelőzés érdekében változtatnom kellene a viselkedésemet irányító szokásaimon. Inkább tagadom a problémát, becsapom magam, magyarázatokat gyártok, csak hogy fel se merüljön szokásaim feladása. Mert az nehéz. Azért nehéz, mert gyermekként megtanult, automatikussá vált meggyőződéseinket kellene feladni.

De nekünk agykontrollosoknak nagyszerű lehetőségünk van ezek meguralására. Az elmetükre technika sikeresen alkalmazható. Így első lépés, hogy reálisan nézz szembe a helyzettel. Mit kellene másképp tenned, hogy nagyobb védelmet biztosíts magadnak? Mi lenne az ennek megfelelő, új szokás. Ha sikerül ezt végig gondolnod, akkor már kezdheted is a programozást. A kék keretes tükörbe, önmagaddal szembe lásd magad, ahogy a veszélyt jelentő szokásod szerint teszed a dolgodat, de ezt töröld ki. Aztán a tükröt kicsit balra tolva változtasd a keretét hófehérre. Vetítsd bele egy olyan jelenetet, amikor a védelmedet jelentő új szokásod szerint cselekszel. Élj át minden jó érzést, örömöt és büszkeséget célod elérése, értelmesebb viselkedésed elképzelése közben. Tartsd szem előtt, hogy belső képeid megalkotásában ne a rossz szokás elleni küzdelmet jelenítsd meg, hanem egy hasznosabb, új szokás kialakulása miatti örömödet.

Sok sikert,

dr. Kígyós Éva

 

Fotó: 24.hu

Mit gondolsz a segítségről?

Egyike legelső tapasztalatunknak, hogy ebben a helyzetben egymagunkban, csak saját szempontjaink szem előtt tartásával nem jutunk megoldáshoz. Ha elkezdjük keresni egyéni kiutunkat mindig oda jutunk, hogy elszigetelve más emberektől, mások problémáitól nem lehet. Átélhetővé és megfogalmazhatóvá vált, hogy világunkban minden, mindennel összefügg. Amikor az ember szembe találja magát egyéni tehetetlenségével, legtöbbször feladja a tovább-gondolást. De ezzel feladja a változás lehetőségét is. Mert, ha van valamilyen egymástól is függő kapcsolatom a többi emberrel, akkor fontossá válik, hogy odafigyeljek másokra is. Nemcsak közvetlen környezetemre, hanem akár idegenekre is.  Ha figyelek egy másik emberre, észreveszem azt, hogy mi az, ami számára nehéz, és gyakran odajutok, hogy ebben én tudnék segíteni. Nem adakozni, hanem segíteni. Reméljük az adakozást megteszik azok, akiknek valóban jelentős anyagi tartalékuk van. A segítésnek annyi más formája is van. Gondold végig, hogy azoknak, akiket ismersz, mire van szükségük.

 Lehet, hogy lakik a házadban egy idős ember, aki naponta háromszor viszi kutyáját „sétálni”, újra és újra kitéve magát a fertőzésnek. Nem tudnál ebben segíteni? Hisz elég, ha az ajtóban átveszed a pórázt, aztán séta után ugyanígy visszaadod.

 Lehet, hogy egy bolt előtt látsz egy vásárolni készülő idős személyt. Mondhatod neki, hogy a közelben hol várjon meg, aztán beírod a telefonodba, hogy mit szeretne, bemész és megveszed és odaviszed neki. 

Ha tudsz valakiről, akit betegsége, vagy kora otthon tartózkodásra kényszerít, megteheted, hogy a napok folyamán rendszeresen felhívod, és érdeklődsz, hogy mi van vele. El tudod képzelni mit jelent egy nagyon magányos embernek, ha valaki érdeklődik iránta is? Ha addig a néhány percig is, amíg beszélsz vele, érezheti, hogy ő is fontos.  

Ha tudsz a környékeden egy olyan nagycsaládról, akiknek gondot okoz a szükséges ennivaló előteremtése, akkor főzz egy nagy adag ízletes ételt, és egy szatyorban tedd a kilincsükre azt. 

Tudod mennyire sebezhetőnek érzi magát egy beteg vagy idős ember, ha a gyógyszere elfogy? Talán tudsz rá áldozni egy kevés kényelmetlen várakozást a gyógyszertárnál, mert ha elviszed neki érezni fogod azt a megkönnyebbülést, amit átél. Lehet, hogy csak illúzió ez, de nagyobb biztonságban fogja érezni magát.

 Annyi lehetőség van segíteni, ha az ember odafigyel erre. Természetesen nem gondolom azt, hogy egy ilyen segítő gesztussal egy másik ember életének minden gondját megoldhatjuk. Leginkább csak oldani tudjuk a pillanatnyi legfájóbb feszültségeket. De ha egyre több ember, vállalva a felelősséget saját hozzáállásáért ennek szellemében él, változni fog a világ körülöttünk. Elkezd terjedni, tért hódítani az együttérző viselkedés.

dr. Kígyós Éva

Mit gondolsz járványról?

Amikor az ember egyik napról a másikra egy egész világra kiterjedő vírus-járvány kellős közepén találja magát, megszokott világa darabokra hullik és rutinná vált cselekedetei, gondolatai nem segítenek. A helyzet akár óránként változik, és lehetetlenné teszi, hogy bármit előre tervezzünk. A naponta megjelenő hírek megmutatják, hogy puszta fizikai életünk is veszélybe kerülhet, de ugyanilyen rémísztő az is, ahogy a megszokott rend, az élet általunk ismert szabályai is sorra összeomlanak. 

A bizonytalanság mindig szorongást szül. Ne tévesszenek meg a nagyhangú cinikusok. Ez is a szorongás egyik csökkentésének a módja. De sokkal gyakoribb az, hogy a kezelhetetlen szorongás enyhítésére az emberben tehetetlen düh, szélsőséges indulatok jelennek meg. Az emberkönnyen eljut oda, hogy az egész világra dühös, mert minden intézkedést hibásnak lát ostobának vagy gonosznak az intézkedőt. És mellette megjelenik a vírus tehetetlen gyűlölete is. Hogyan lehetne maradéktalanul kiirtani, megsemmisíteni? Hol van már az az új vakcina vagy gyógyszer? De lelkünk mélyén tudjuk, hogy arra még hosszú ideig várnunk kell. És lássuk be, ez a természetes emberi viselkedés. Első reakcióink törvényeit idegrendszerünk jelenlegi fejlődése szabja meg. De törvény az is, hogy tiszta gondolatokkal meg is szelídíthetjük ezeket.

Mert lássuk be, a vírus az csak vírus. Élőlényként, indulatok nélkül teszi, amit az általunk megteremtett körülmények között megtehet. Így aztán életre kelt pusztító erejével megmutatja azt is, amiben nekünk embereknek változni kell. Vajon most megértjük az üzenetét? Mert sok üzenet már régóta itt van velünk. Mióta hallunk a felmelegedésről, a természet civilizációs fertőzéséről, állatfajok kipusztulásáról, a vizek felmérhetetlen szennyezéséről? Egyéni felelősségünk alól oly elfogadhatónak tünt kibújni azzal, hogy másokra hivatkozunk, valakit hibáztatunk, ragaszkodunk a kényelmünkhöz, és nem kimondva, de várjuk a csodát. Azt, hogy majd megoldódik mindez egyéni felelősségvállalásunk nélkül is. Mert ez a lényeg. Egyenként kicsik vagyunk a világ megváltásához, de ha egyre több ember felelősséget vállalva él, szaporodik a jóirányba ható tömeg. Természetes, hogy egy ilyen fordulatot senki sem képes egyik napról a másikra megtenni. De a megváltozott életkörülményeink között sok területen lehet változni, jobbá válni.

A VÍRUS AZ CSAK VÍRUS Nem gonosz, nem gyilkos. Teszi az élők dolgát. Reagál a környezetére, amit mi, emberek hoztunk létre. Természetesen a fizikai világban is meg kell tenni mindent, ami korlátozza működésüket. De ez önmagában kevés. Jobb jövőnk érdekében meg kell értenünk a lelki fejlődésre vonatkozó üzeneteit is.

Ezekről a területekről szeretnék gondolatokat megosztani veletek az elkövetkező napokban. Nem azért, mert azt hiszem, hogy meg tudom mondani az igazságot. Csakis azért, mert szeretnélek biztatni, hogy figyelj kicsit befelé, és válaszold meg önmagadnak, hogy te MIT GONDOLSZ?    

dr. Kígyós Éva

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél-e tőlünk jó hírekkel és hasznos tanácsokkal teli hírlevelet kapni? Ha igen, javaslom iratkozz fel itt e hírlevélre!

Név: *
Email: *

* Az adataidat bizalmasan kezeljük.
A feliratkozással elfogadod a ÁSZF és Adatkezelési nyilatkozat