0

A siker 3 összetevője

Kedves agykontrollosok!

Egy aprónak tűnő, nekem mégis jelentős sikeremről számolnék be. Úgy gondolom ugyanis, a tanulságok, amelyeket levontam belőle, mindannyiunknak – alkalmasint nagyon fontos ügyekben is – jól jöhetnek.

Úgy 9-10 éve nőtt egy kb. borsszem nagyságú úgynevezett uszodaszemölcs a bal szemem alá. Pontosan persze nem tudom, milyen szemölcs, mert csak most, így utólag néztem rá neten dolgokra, s ez a legvalószínűbb. Rendszeresen járok ugyanis uszodába, igyekszem naponta leúszni gyorsban a magam 1000 méterét, hogy fizikailag jó állapotban maradjak.

Tanulság 1.: Érdemes mindig elmosni és fertőtleníteni az uszodaszemüveget!

Mindenesetre úgy voltam vele, hogy na puff!, egy kis szépséghiba, ha valaki közelről néz rám. Mit számít? Szemölcs nélkül se vagyok valami világszépe J. Hogy őszinte legyek, azért megkértem néha fotós barátomat, Tamást ( www.feny.be ), ha közelképet csinált rólam pl. agykontroll honlaphoz, hogy ugyan már, tüntesse el valahogy. Ő ugyan megtette kedvemért, de mindig mondta, vállaljam magam úgy, ahogy kinézek. Igaza volt, de hát ennyi hiúság azért még szorult belém.

Tanulság 2.: Olykor jó sülhet ki piti ügyekből is – pl. egy kis hiúság –, e nélkül most nem számolhatnék be sikerről.

Tehát, így néztem ki 9-10 éven át:

Pár hete olvastam egy tudományos cikket a szervezet öngyógyító mechanizmusairól rák esetén. Az egyik példa épp szemölcsökkel kapcsolatos volt: hosszú ideje meglévő és különböző típusú szemölcsök képesek csak úgy maguktól eltűnni, hogy még nyomuk sem marad a bőrön. Elgondolkodtatott: miért is ne kísérletezzek?

Sokszor elmondjuk tanfolyamokon, mi a siker 3 összetevője: VÁGY, HIT, ELVÁRÁS.

Tanulság 3.: apróság is fölkeltheti a vágyat. Esetemben főleg a kíváncsiság (és némi hiúság). Na, sikerül-e? Próba, szerencse, hajrá!

HIT: Tudományos cikk volt, amit olvastam! Ez kellően megalapozta a hitemet.

Gyakran kérik tanfolyami résztvevők, hogy programozzak nekik, úgyhogy úszás után a szaunában általában ezzel telnek relaxációim. Most épp kevesebb ilyen kérés jött, így aztán az 1-2 súlyos betegért való programozás után elővettem alfában a magam kis ügyét is.

Talán a legfontosabb tanulság nekem: abszolút közömbös volt, hogy sikeres leszek-e. Gyakorlatilag elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, épp csak a játék kedvéért, meg hogy kitöltsem a magam 10-15 perc relaxációját valamivel, ezért fogtam neki. Következésképp, valóban teljesen nyugodt és laza voltam ilyenkor.

Azért gondolom, hogy ez a legfontosabb tanulság, mert annyiszor érzem – például daganatos betegeken – a szorongást, félelmet, stresszt, ami akadálya lehet magának az ellazulásnak is, akadályozhatja a programozáshoz szükséges fogékony tudatállapot elérését, de legyöngíti még az immunrendszert, a szervezet egészségmegőrző mechanizmusát is. Azt hiszem, az első, legfontosabb lépés: elfogadni a helyzetet. Ez nyugalmat ad. Már iskolai éveim alatt is bevett szokásom volt vizsgák előtti stressz esetén: – Mi a legrosszabb, ami történhet? Megbukok. Na és? Majd megyek pótvizsgára. Az így megőrzött nyugalom sok nehéz helyzeten segített át.

Tényleg? Mi a legrosszabb, ami történhet? Meghalok. Mindenképp meghalok végül. Ezt úgy 4-5 éves korom óta jól tudom. Töltsem félelemben, rettegésben emiatt az életet? Hát nem! Inkább élek, élvezem az életet, játszom!

Visszatérve kisded játékomhoz: Relaxáció alatt a laborban miniatűr hegymászókat küldtem a képemre, akik drótkötéllel, karabinerrel elszorították a kinövés tövét, beinjekciózták, lefújták, stb. … Szóval jól eljátszadoztam képzeletben. Az elme tükrében – de néha valódi tükör elé állva is – képzeletben tükröztem a jobb arcomat a bal helyére, mosolyogva láttam magam, szemölcs nélkül, teljesen tiszta bőrrel. Nem csak alfában, hanem pl. utazás közben, metrón ülve is gyakran elképzeltem ezt. A tömegközlekedés – ha biztonságos helyen ülök – remek alkalom a programozáshoz: bambulok ki az ablakon, ez is fogékonyabb tudatállapot, érdemes élni vele!

Pár nap múlva egyszercsak úgy éreztem, növekszik a szemölcs. Na, ekkor lefotóztam magam, hogy ha bőrgyógyászhoz megyek, megmutathassam, mi zajlott eddig. Tehát – józanul! – nem zártam ki az együttműködést orvossal. De főleg hitet adott a változás – POZITÍV HOZZÁÁLLÁS! -: valami megkezdődött. Beindultam, folytattam: még gyakrabban, makacsul kitartva progamoztam: ELVÁRÁS, vagyis következetesség, kitartás.

Íme, ez a fotó:

Másnap mintha pirosabb is lett volna a szemölcs, némi kékes beütéssel. Egy versikét gyártottam és ezt dúdolgattam naphosszat az üresjáratokban: kékül, lilul, szárad, lehull. Nem a világirodalom lírájának csúcsa épp, de – tán pont ettől – könnyen belemászott a fülembe, folyamatos program lett így belőle.

Ez pénteki napon volt, és vasárnapra tényleg elkezdett rendesen lilulni a szemölcs. Hétfőn és kedden se jutottam el orvoshoz, pedig tervbe volt véve, de rengeteg volt a tennivaló mindkét nap. Fotót azért megint készítettem:

Ha éjjel megébredtem – úgyis félig-meddig alfában vagyok –, akkor is programoztam, míg újra el nem nyomott az álom. Ugyanis másnap, szerdán, Mórra mentem ismertető előadást tartani. Hogy állok ki ilyen rondán emberek elé? Újból a hiúság! Lám csak, szinte bármi lehet olyan tényező, ami erősíti a VÁGYAT!

Szerdán, indulás előtti zuhanyozás közben, puff!, leesett a szemölcs. Nyoma se maradt. Mint a baba popsija, olyan sima a bőr a hűlt helyén.

Jól tudom, mindez lehet véletlen egybeesés is. Végülis ezt írta a tudományos cikk a szervezet öngyító mechanizmusai kapcsán: …hosszú ideje meglévő és különböző típusú szemölcsök képesek csak úgy maguktól eltűnni, hogy még nyomuk sem marad a bőrön. De azért, ha jobban belegondolok: 9-10 évig semmi, most meg, hogy programoztam, alig 2 hét alatt eltűnt. Hogy pont most?! Igen csekély – véleményem szerint gyakorlatilag kizárható – a véletlen egybeesés valószínűsége.

S hogy miért írtam mindezt meg, ráadásul ilyen bő lére eresztve? Mert megtapasztaltam: fantasztikus öngyógyító, regeneráló mechanizmus működik bennünk! Ez tart minket életben évtizedeken át, ez őrzi és ez szerezheti vissza egészségünket. Ezt írja Bernie Siegel Szeretet, gyógyítás, csodák című könyvében: „Amíg hiányzik a bizonyosság, a reményben a világon semmi kivetnivaló nincsen… Ha egy bizonyos kórban szenvedő tíz ember közül a statisztika szerint kilenc meghal, … hangsúlyozni kívánom, mind a tíz lehet az az egy, aki túléli.” Nem a statisztikának kell megfelelni! Mindig van remény.

TE IS LEHETSZ AZ AZ EGY!

Végezetül egy friss fotó magamról (az elöl lévő arc vagyok én 🙂

Debreceni anziksz

A legutóbbi debreceni tanfolyamomon Koós Tamás, kiváló fotós barátom intézte a regisztrációt. Hajnalban és estefelé fotózott szerteszéjjel a városban, s készített egy szép videót fotóiból.

Egy jó fotós még a lepukkant házfalakban is meglátja a szépséget! Ajánlom ezt gondolat-nagytakarítás kapcsán mindenki figyelmébe.

Kikapcsolódás gyanánt csatolom a videót, agykontrollhoz csak annyi köze van, hogy egy képen megjelenünk mi is Sebi fiammal, akivel közösen tartottuk a tanfolyamot, valamint, hogy a “Szebb életért” CD “Tenger tánca” című relaxációjának háttérzenéjét választotta Tamás zenei aláfestésül:

Szeretettel üdvözlöm (üdvözöljük) debreceni hallgatóinkat is az összes agykontrolossal együtt: Legyünk egyre jobban és jobbá!

Gábor, Sebi, Tamás

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél-e tőlünk jó hírekkel és hasznos tanácsokkal teli hírlevelet kapni? Ha igen, javaslom iratkozz fel itt e hírlevélre!

Név:*
Email: *

* Az adataidat bizalmasan kezeljük.
A feliratkozással elfogadod a ÁSZF és Adatkezelési nyilatkozat