Siker- Gyermekáldás

Több mint 1 évtizede ismerem és használom az agykontroll módszerét és technikáját. Sok sikert értem el ezzel a módszerrel, de ilyen hihetetlen eredményre nem számítottam... Kezdem az elején: Főiskolás koromban sajátítottam el a technikákat, és sokszor hasznát vettem vizsgáimon, az élet különbőző területein. Megsokszorozódtak a velem történt "véletlenek", és valahogy mindig úgy történtek a dolgok(ha programoztam), ahogy én szerettem volna, vagy ahogy(mint utóbb kiderültek)számomra a legjobb lehetett. Imádtam, mert szinte nem volt lehetetlen, és tetszett a feladat, hogy hogy is jelnítsem meg(vizualizáljam)a problémámat programozás közben--mindig érdekes képek, megoldások "bukkantak fel". Már egészen fiatal koromban "megjósolta" a nőgyógyászom, hogy nem lesz könnyű eset a teherbeesés, mert a hormonháztartásom nagyon rendezetlen, és ebbe nagyon nehéz beavatkozni. Hosszú évek is eltelhetnek majd, mire ki tudják sakkozni, miből mennyit kell szednem, hogy az egyes hormonszintek megfelelők legyenek(szinte egy hormon sem volt normál érték közelében). Sőt az is benne volt a pakliban, hogy sosem lehet saját gyerekem(meddőség egy fajtáját diagnosztizálta). Eljött az az idő is, hogy ráadjam a fejem a kivizsgálásokra, és belevágtam a maratoni babaprojektbe. Az orvosom -leleteimet kézhez véve- azt javasolta, hogy ne fussuk végig a max.fél évig tartó gyógyszeres megoldásokat, mert a hozzám hasonló esetek 99%-ában nem hoz eredményt. Kezdjük rögtön a műtéti eljárásokkal, ami rutinbeavatkozásnak számít, néhány perc, és utána szinte biztos a siker. A születésem óta nem feküdtem kórházban, és nagyon féltem a beavatkozástól is, így kértem az orvost, hadd próbáljam meg a gyógyszeres utat. Ha nem hoz eredményt, akkor "nyugodt lélekkel" fekszem műtőasztalra, hiszen , nincs más út. Már ekkor tudtam, ez velem nem fordulhat elő! Tenni kell valamit, valami komolyat! Beleegyezett a gyógyszerbe, mondván, ha van fél évem elvesztegetni, hát legyen... Keményen kezdtem programozni laboromban. Hormonszintemet sikerült következő hónapra megjavítani, csodálkozott is, hogy egy-két érték megfelelő lett. Közben magam gyógyítottam: petevezetőmet rendszeresen átjárhatóvá tettem, és petéimre cipőt adva útra bocsájtottam a petefészekből. A következő hónapban az ultrahang eredményt kétszer is megnézte az orvos. Megindult a petesejt termelődése, bár nem tudott még elég nagyra nőni. Így ettől kezdve még növesztettem is a kis cipős petéket. A következő ultrahang eredményemről senki meg nem mondta volna, hogy milyen problémával küzdöttem eddig. Minden eredmény ideális volt a fogantatásra. A doki nem értette, minek köszönhető a siker. Félt a továbbiaktól, ugynais a tökéletes hormonállapot még nem jelent egyenes utat a terhességhez, mert össze kell jönni a megtermékenyülésnek, be kell ágyazódni a méhbe... Tehát számos mellékvágányon elcsúszhat a dolog. Erre a problémára is ráprogramoztam. 2 hét múlva, mikor ultrahangra mentem, a doki nem hitt a szemének!! Ott volt a felvételen az én kisbabám!!! Percekig nem tért napirendre a dolog fölött. Annyira örült a sikerünknek, hogy elárulta, ő eddig a percig nem hitte volna, hogy minden összejön, összejöhet. Következő hétre is berendelt ellenőrzésre(hogy valóban ott van -e még a picurkám). Ekkor már az egész osztály tudta, milyen csoda esett meg az egyik kismamával. Azt mondta, a történtek erőt és hitet adtak neki ahhoz, hogy a hasonló "betegséggel" küzdő nőket bátorítani tudja. Minden közös ismerősömnek, aki felhozta a témát, megerősítette, hogy egy CSODA vagyok, a babám pedig egy csodabogár. Valóban így is van. Egy egészséges, csodás babám született azóta, aki mára már egyéves csodamanó. Nagyon okos, érdeklődő emberpalánta. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a szülésem is a programozottak szerint zajlott, ura voltam az eseményeknek. Nem kis erdmény volt az sem, hogy terhességem előtt sikerült programozással látványosan lefogynom, ami most ismét napirendre került. Ez a téma is megérne egy naplóbejegyzést :)