0

Egészség

Mit gondolsz a türelemről?

A napokban egy nagyon kedves agykontrollos ismerősöm hívott telefonon. Hogy vagy? kérdezte, a jólneveltség szabályait követve. De a hangjában benne volt, hogy ez nyílván ostoba kérdés részéről, mert világos, hogy ebben a lehetetlen helyzetben mindenki csak rosszul lehet. Hol így, hol úgy mondtam kitérően, hiszen arra voltam kíváncsi, hogy ő mit akar mondani. Élt a lehetőséggel, és egyre jobban belelovalta magát az indulatba, beszélt a napjairól, a feladatairól, amiket képtelenség teljesíteni, a korlátozásokkal járó kínokról. Hol panaszkodott, hogy ki mindenki vár el tőle valamit, hol dühöngött valakire, sorolta, hogy mit kellene másképp csinálni. Már nem bírom tovább! mondta végül, és várta, hogy mit mondok erre. Tudtam, hogy bármit próbálnék reagálni, az csak olaj lenne a tűzre, így aztán konkrét dolgokról kérdeztem. Mi a helyzet a munkahelyén, mit tud a külföldön élő testvéréről, szokott-e a főzni, vagy másképpen oldja meg? Míg válaszolgatott, kicsit lehiggadt, így aztán elkezdtünk beszélgetni. Arról, hogy mindaz, amit érez teljesen jogos. De ez a kínlódás, amit átél, a dolgokon nem fog változtatni, azok mennek a maguk útján. Csak arra van lehetősége, hogy naponta adjon néhányszor „szabadságot” magának. Ha sikerül, gondoljon olyan dolgokra, ami most is jó. Tudtam, hogy rengeteget idegeskedett mindig kiskamasz gyerekei miatt. Reggel csak veszekedéssel tudta kihúzni őket az ágyból és sokszor nem sikerült időben elindulni az iskolába. Este meg ugyanilyen cirkuszok árán tudta lefekvésre bírni őket. Hát ez most nincs. Aztán lassan kezdett ő is néhány jó dolgot mondani. Ezután most is megvalósítható örömforrásokat kerestünk. Na nem nagyokat, csak olyan apróságokat, mint nyugodtan meginni egy kávét, vagy teát. Végül a relaxációról beszéltünk, hogy mennyit segít, ha arra a 20 percre, nem elfelejti, csak leteszi maga mellé a terheket, és megpihen. Átbeszéltünk még néhány személyes lehetőséget is, és úgy búcsúztunk, hogy bár kicsit megnyugodott, de nem érezte mindezt problémája megoldásának. 

Pedig valamennyiünk számára most ilyen megoldási módok kínálkoznak. És jól tudom milyen nehéz megállítani a környezet generálta nehéz érzéseket. Az embert annyira elkapja a negatív örvény, hogy eszébe sem jut azt mondani magának, hogy állj! Vagy azt, hogy töröld, töröld! És még ha sikerül is, néhány perc múlva újra dübörögnek a negatív gondolatok. Légy türelemmel magadhoz, hisz ez nem csak veled van így, a mindenkiben közös idegrendszeri működés sajátossága ez. De tartsál ki, mert napról napra egyre könnyebb lesz irányítani a gondolataidat, és könnyebb, jobb lesz az életed.

Mit gondolsz a tüdőről?

Mit gondolsz? Üzen nekünk valamit a korona vírus azzal, hogy roncsoló hatását elsősorban a tüdőben fejti ki? Nos nézzük. Minden agykontroll tanfolyam IV. napján, az emberi anatómia gyakorlat ismertetése után, beszélek egy keveset arról is, hogy testünk működésében lássuk meg azt a hihetetlen összetettséget, ami az egészséghez vezet. Olyan, mintha leképezné az univerzum rendjét, mert minden szervrendszer működése hordozója kozmikus törvényeknek is. Ilyenkor a tüdővel kapcsolatban arról szoktam beszélni, hogy a tüdő, mint két felhő, szinte lebeg a mellkasunkban, bordaizmaink mozgásával ritmikusan kitágul és összelapul. Amikor kitágul, szinte észre sem vesszük, de a belégzéssel megkapjuk a külvilágból a létünket fenntartó oxigént. Aztán a kilégzésnél visszaadjuk az immár széndioxiddal dúsult levegőt, ami viszont a növények létezésének az alapja. Minden egyes lélegzetvételünk arra tanít, hogy a világ működésének lényeges törvénye az adok és kapok egyensúlya. Egyetlen ember sem teheti meg, hogy csak elvesz a közösből, de nem ad vissza semmit, de az is káros, ha valaki csak adni akar, hiszen, ha nem tud kapni, elfogadni, akkor nincs miből adnia. Az egyensúly nem abból születik, hogy folyton méricskéljük. Mennyit adtam én? Kaptam-e annyit, ami jár nekem? A légzésed arra is tanít, hogy az egyensúly nem ellenőrzésen alapul. Akkor tud harmonikusan működni, ha kialakul benned a bizalom önmagad és a külvilág felé.    

Lehet, hogy az emberiség ezt a törvényt vette semmibe olyan mértékben, hogy az már az egyensúly felborulásával fenyeget?  A változás sürgős fontosságát jelzi ez a járvány? Ha megérint ez a gondolat, akkor gondolkozz el a világ dolgain és saját életeden is ebből a szempontból. Ha csak egyetlen dologban is elkezded a változtatást, akkor a legnagyobb szolgálatot teszed világunk változására, hiszen ez soha nem felsőbb intézkedésre történt meg. Sok ember hasonló gondolkodása, törekvése tudja létrehozni az ehhez szükséges energiát.

Mit gondolsz a gyerekeidről?

Valószínű, hogy soha, senkinek nem jutott eszébe az, mi lenne, ha bezárnának az óvodák és iskolák. Most pedig egyik napról a másikra megtörtént. Ráadásul a szülők sem maradhatnak otthon. Különböző munkavégzési lehetőségek között, de elsődleges feladatukká vált a gyerekek felügyelete, ellátása, sőt a szokatlan formában történő oktatás hatékonyságának biztosítása is. Azt hiszem ez a helyzet még rémálomnak is beillene, hiszen az eddig megszokott életforma is fárasztó, erőpróbáló volt. És ez ma valóság. Nem gondolom, hogy van olyan jótanács, amivel konkrét megoldásokat lehetne javasolni. Inkább néhány, esetleg kapaszkodóként használható gondolatot szeretnék eljuttatni hozzád. 

A gyermeknevelés az egész életünket végig kísérő öröm és feladat, aminek egyetlen követelménye a szeretet. De az már egész más dolog, hogy ki hogyan, mivel fejezi ki a szeretetét. Mert van, aki kényeztetéssel, aki folytonos aggódással, aki mások hibáztatásával, aki állandó ellenőrzéssel, – hogy csak néhányat említsek. És persze mindegyiknek megvannak a maga következményei. Egyet azonban tudnunk kell. Minden gyerek a túlélése érdekében alapvetően „önzőnek” születik. Nagyon hamar rögzülnek nála azok a viselkedés-formák, amivel több figyelmet érnek el. Tudod! Vannak nyűgös, sírós, nem evős, nem alvós gyerekek, és természetesen békések is. Jelzik, ha szükségük van valamire. Kezdetben csak természetükkel, de ahogy nőnek megjelennek saját érzéseik, indulataik. Mutatják örömüket, ragaszkodásukat, de tiltakozásukat, akár agressziójukat is. Ezekkel jól, rosszul, de valahogy megküzd a család. De ezután jön a nagy csapda, amibe legtöbb szülő belesétál.

A gyerek elkezd beszélni, egyre értelmesebb. Igen! Értelmes abban, amire szüksége van. De teljesen tájékozatlan a felnőttvilág logikájában. És a csapda ez! Úgy tűnik, hogy csak meg kell magyarázni a dolgokat, és ezt, ha megérti, megnyugtatja a gyereket. Hát lássuk be, nem nyugtatja meg. Leggyakrabban az óvodába szoktatáskor érzi meg legtöbb szülő, hogy a szép, logikus magyarázattól nem nyugszik meg a szorongó gyereke, ugyanúgy sírva tiltakozik. Ebben a helyzetben nemcsak a gyerek, a szülő is szenved. Majd megszakad a szíve, mikor ott kell hagynia. Azt kell tudomásul vennünk, hogy vannak helyzetek, amikor szülőként sem tudjuk a szenvedéstől megóvni őket. Nem tehetünk mást, mint elviselni a saját fájó érzéseinket is. Nagyon sokan nem tudják elfogadni ezt. Újra és újra mondják, magyarázzák a dolgokat, s ha ettől nem változik a gyerek, dühösek lesznek rá. Álljunk meg egy pillanatra. Jogos ez? Ha az ember magába néz, pontosan tudja, hogy neki miben kellene változtatni a napjaiban. Mondjuk a rendszeres mozgás fontosságáról szóló nemcsak logikus, hanem tudományosan igazolt gondolatok hatására az ember automatikusan, vadul sportolni kezd? Hát nem! Ugyanakkor a gyerekétől elvárja, hogy lássa be azt, amit éppen megmagyaráz neki, azt azonnal megtegye.  

Hiszem azt, hogy ebben a nagyon összekuszálódott világban is kicsit segít, ha a viták helyett, erős szülőként elfogadjuk, hogy a gyereknek is nagyon nehéz elveszíteni a kereteket. Persze ha úgy tekintünk erre, hogy saját terheinkhez hasonlítjuk, lássuk be, az övék elenyészően kevesebb. Csak éppen nem lehet összehasonlítani ezt. Gyereknek gyerek, felnőttnek felnőtt problémái vannak. És mindkét generációnak a sajátja egyformán nehéz.

Mit tehetsz? Ne akard meggyőzni még a kamasz gyereket sem, hogy mit miért tegyen. Beszélj inkább arról, hogy mit kellene együtt megoldani. Utasítás helyett inkább kérdezz, hogy mit tudna megtenni. Beszélgess, ne megmagyarázz.

Jól tudom ettől nem lesz könnyebb helytállnod. De ha kevesebb a vita, a veszekedés esetleg egy kicsit könnyebben viseled.  

dr. Kígyós Éva   

Gondolatok Gábortól járvány idején

A videóban említett, humorról szóló blogom itt található:

https://elmefejlesztes.hu/blog/humor/

Miután megmutattam barátunknak, kollégánknak Évának (dr. Kígyós Éva), mondott valami szerintem zseniálisat. Így összegezném: a humor tulajdonképp az agykontrollos „Töröld, töröld!” mélyebb hatású változata. Ha negatív szavunkra, vagy gondolatunkra rávágjuk, hogy „Töröld, töröld!”, az akkor és ott lehet semlegesítő, vagyis pozitív hatású. De aztán jön az újabb és újabb negatív gondolat, szó… A humor azonban valódi nézőpontváltás-segítő, az élethez való hozzáállás javítását kialakító tényező. Az igazi, mély gondolatnagytakarítás eszköze.

A távgyógyítás tudományos hátteréről szóló blog, videó itt található:

https://elmefejlesztes.hu/blog/tavgyogyitas/

A humor immunrendszer- és egészségjavító hatásairól itt nézhetsz meg videót Laci öcsémmel és Feri bátyámmal, a hahota jóga magyarországi meghonosítójával:

https://www.youtube.com/watch?v=_i2mEaerPIo

 

Domján Gábor

Mit gondolsz a megszorításokról?

Ezt most nem én kérdezem, hanem egy közvélemény kutatóintézet. Több kérdést tettek fel, de két adatuk összehasonlítása még a szakembereket is meglepte. Nem akarok statisztikai adatokat leírni, de beszédes volt az az adat, hogy a megbetegedés valószínűségét általában 70%-nak ítélték az emberek, de saját megbetegedésük esélyét csupán ennek felére taksálták. Hát, hogy van ez? Egyrészt nagyon is tudatában vagyok annak, hogy milyen kockázata van a járványnak, ennek ellenére úgy nyilatkozom, hogy az én személyes veszélyeztetettségem ennek csak a fele. Ha így nézem a dolgot, akkor ez enyhén szólva furcsa gondolkodás. És sajnos ez jellemző ránk emberekre, életünk más területein is.  Tudod miért? Mert ha komolyan veszem a veszélyt, akkor a megelőzés érdekében változtatnom kellene a viselkedésemet irányító szokásaimon. Inkább tagadom a problémát, becsapom magam, magyarázatokat gyártok, csak hogy fel se merüljön szokásaim feladása. Mert az nehéz. Azért nehéz, mert gyermekként megtanult, automatikussá vált meggyőződéseinket kellene feladni.

De nekünk agykontrollosoknak nagyszerű lehetőségünk van ezek meguralására. Az elmetükre technika sikeresen alkalmazható. Így első lépés, hogy reálisan nézz szembe a helyzettel. Mit kellene másképp tenned, hogy nagyobb védelmet biztosíts magadnak? Mi lenne az ennek megfelelő, új szokás. Ha sikerül ezt végig gondolnod, akkor már kezdheted is a programozást. A kék keretes tükörbe, önmagaddal szembe lásd magad, ahogy a veszélyt jelentő szokásod szerint teszed a dolgodat, de ezt töröld ki. Aztán a tükröt kicsit balra tolva változtasd a keretét hófehérre. Vetítsd bele egy olyan jelenetet, amikor a védelmedet jelentő új szokásod szerint cselekszel. Élj át minden jó érzést, örömöt és büszkeséget célod elérése, értelmesebb viselkedésed elképzelése közben. Tartsd szem előtt, hogy belső képeid megalkotásában ne a rossz szokás elleni küzdelmet jelenítsd meg, hanem egy hasznosabb, új szokás kialakulása miatti örömödet.

Sok sikert,

dr. Kígyós Éva

 

Fotó: 24.hu

Mit gondolsz a segítségről?

Egyike legelső tapasztalatunknak, hogy ebben a helyzetben egymagunkban, csak saját szempontjaink szem előtt tartásával nem jutunk megoldáshoz. Ha elkezdjük keresni egyéni kiutunkat mindig oda jutunk, hogy elszigetelve más emberektől, mások problémáitól nem lehet. Átélhetővé és megfogalmazhatóvá vált, hogy világunkban minden, mindennel összefügg. Amikor az ember szembe találja magát egyéni tehetetlenségével, legtöbbször feladja a tovább-gondolást. De ezzel feladja a változás lehetőségét is. Mert, ha van valamilyen egymástól is függő kapcsolatom a többi emberrel, akkor fontossá válik, hogy odafigyeljek másokra is. Nemcsak közvetlen környezetemre, hanem akár idegenekre is.  Ha figyelek egy másik emberre, észreveszem azt, hogy mi az, ami számára nehéz, és gyakran odajutok, hogy ebben én tudnék segíteni. Nem adakozni, hanem segíteni. Reméljük az adakozást megteszik azok, akiknek valóban jelentős anyagi tartalékuk van. A segítésnek annyi más formája is van. Gondold végig, hogy azoknak, akiket ismersz, mire van szükségük.

 Lehet, hogy lakik a házadban egy idős ember, aki naponta háromszor viszi kutyáját „sétálni”, újra és újra kitéve magát a fertőzésnek. Nem tudnál ebben segíteni? Hisz elég, ha az ajtóban átveszed a pórázt, aztán séta után ugyanígy visszaadod.

 Lehet, hogy egy bolt előtt látsz egy vásárolni készülő idős személyt. Mondhatod neki, hogy a közelben hol várjon meg, aztán beírod a telefonodba, hogy mit szeretne, bemész és megveszed és odaviszed neki. 

Ha tudsz valakiről, akit betegsége, vagy kora otthon tartózkodásra kényszerít, megteheted, hogy a napok folyamán rendszeresen felhívod, és érdeklődsz, hogy mi van vele. El tudod képzelni mit jelent egy nagyon magányos embernek, ha valaki érdeklődik iránta is? Ha addig a néhány percig is, amíg beszélsz vele, érezheti, hogy ő is fontos.  

Ha tudsz a környékeden egy olyan nagycsaládról, akiknek gondot okoz a szükséges ennivaló előteremtése, akkor főzz egy nagy adag ízletes ételt, és egy szatyorban tedd a kilincsükre azt. 

Tudod mennyire sebezhetőnek érzi magát egy beteg vagy idős ember, ha a gyógyszere elfogy? Talán tudsz rá áldozni egy kevés kényelmetlen várakozást a gyógyszertárnál, mert ha elviszed neki érezni fogod azt a megkönnyebbülést, amit átél. Lehet, hogy csak illúzió ez, de nagyobb biztonságban fogja érezni magát.

 Annyi lehetőség van segíteni, ha az ember odafigyel erre. Természetesen nem gondolom azt, hogy egy ilyen segítő gesztussal egy másik ember életének minden gondját megoldhatjuk. Leginkább csak oldani tudjuk a pillanatnyi legfájóbb feszültségeket. De ha egyre több ember, vállalva a felelősséget saját hozzáállásáért ennek szellemében él, változni fog a világ körülöttünk. Elkezd terjedni, tért hódítani az együttérző viselkedés.

dr. Kígyós Éva

Mit gondolsz járványról?

Amikor az ember egyik napról a másikra egy egész világra kiterjedő vírus-járvány kellős közepén találja magát, megszokott világa darabokra hullik és rutinná vált cselekedetei, gondolatai nem segítenek. A helyzet akár óránként változik, és lehetetlenné teszi, hogy bármit előre tervezzünk. A naponta megjelenő hírek megmutatják, hogy puszta fizikai életünk is veszélybe kerülhet, de ugyanilyen rémísztő az is, ahogy a megszokott rend, az élet általunk ismert szabályai is sorra összeomlanak. 

A bizonytalanság mindig szorongást szül. Ne tévesszenek meg a nagyhangú cinikusok. Ez is a szorongás egyik csökkentésének a módja. De sokkal gyakoribb az, hogy a kezelhetetlen szorongás enyhítésére az emberben tehetetlen düh, szélsőséges indulatok jelennek meg. Az emberkönnyen eljut oda, hogy az egész világra dühös, mert minden intézkedést hibásnak lát ostobának vagy gonosznak az intézkedőt. És mellette megjelenik a vírus tehetetlen gyűlölete is. Hogyan lehetne maradéktalanul kiirtani, megsemmisíteni? Hol van már az az új vakcina vagy gyógyszer? De lelkünk mélyén tudjuk, hogy arra még hosszú ideig várnunk kell. És lássuk be, ez a természetes emberi viselkedés. Első reakcióink törvényeit idegrendszerünk jelenlegi fejlődése szabja meg. De törvény az is, hogy tiszta gondolatokkal meg is szelídíthetjük ezeket.

Mert lássuk be, a vírus az csak vírus. Élőlényként, indulatok nélkül teszi, amit az általunk megteremtett körülmények között megtehet. Így aztán életre kelt pusztító erejével megmutatja azt is, amiben nekünk embereknek változni kell. Vajon most megértjük az üzenetét? Mert sok üzenet már régóta itt van velünk. Mióta hallunk a felmelegedésről, a természet civilizációs fertőzéséről, állatfajok kipusztulásáról, a vizek felmérhetetlen szennyezéséről? Egyéni felelősségünk alól oly elfogadhatónak tünt kibújni azzal, hogy másokra hivatkozunk, valakit hibáztatunk, ragaszkodunk a kényelmünkhöz, és nem kimondva, de várjuk a csodát. Azt, hogy majd megoldódik mindez egyéni felelősségvállalásunk nélkül is. Mert ez a lényeg. Egyenként kicsik vagyunk a világ megváltásához, de ha egyre több ember felelősséget vállalva él, szaporodik a jóirányba ható tömeg. Természetes, hogy egy ilyen fordulatot senki sem képes egyik napról a másikra megtenni. De a megváltozott életkörülményeink között sok területen lehet változni, jobbá válni.

A VÍRUS AZ CSAK VÍRUS Nem gonosz, nem gyilkos. Teszi az élők dolgát. Reagál a környezetére, amit mi, emberek hoztunk létre. Természetesen a fizikai világban is meg kell tenni mindent, ami korlátozza működésüket. De ez önmagában kevés. Jobb jövőnk érdekében meg kell értenünk a lelki fejlődésre vonatkozó üzeneteit is.

Ezekről a területekről szeretnék gondolatokat megosztani veletek az elkövetkező napokban. Nem azért, mert azt hiszem, hogy meg tudom mondani az igazságot. Csakis azért, mert szeretnélek biztatni, hogy figyelj kicsit befelé, és válaszold meg önmagadnak, hogy te MIT GONDOLSZ?    

dr. Kígyós Éva

Nézd el nekem, hogy nem vagyok mindenható!

Nem olvasok kommenteket, de barátaim jelezték, hogy Parkinson-kórom kapcsán több ilyen jellegű komment született: „nézd meg, agykontrollos, mégsem tudja meggyógyítani magát”. Eddig ugyan még valóban nem sikerült meggyógyítanom magamat, de nem adom fel, küzdök tovább. Ehhez erőt ad eddigi legnagyobb öngyógyítási sikerem, amit így írtam meg:

„Tompa, bal oldali, vesetáji fájdalmak miatt fölhívtam urológus barátomat. Az ultrahang 4 mm átmérőjű – kis borsónyi – követ mutatott ki a vesében. (Ennél kisebb kő akadt el ugyanezen az oldalon a vese és a húgyhólyag között a 80-as évek elején, ami miatt akkor hasfelmetszésre került sor… ) Hazamentem, és az első utam a laboromba vezetett. Képzeletben hangyányira kicsinyítettem magam, és hátizsákkal a hátamon bemásztam a vesémbe. Elemlámpám fényében egy – hozzám képest – hatalmas követ pillantottam meg a gyönyörű barlangban, amelynek alján patakként csörgedezett folyamatosan termelődő vizeletem. Letettem a hátizsákomat, majd elővettem belőle a Black & Decker típusú, akkumulátoros fúrógépemet. Tán 100 lyukat is fúrtam képzeletben a kőbe. Ezt követően a sósavat tartalmazó üveg került elő a hátizsák mélyéről, amit több oldalról a kőre locsoltam. „Hallottam” és „láttam”, ahogy az erős sav pezsegve oldja ki a meszet a kalcium-oxalát összetételű kőből. Végül előkerült a zsákból a hatalmas pöröly is, amivel apróra zúztam a fúrástól és savazástól már erősen megroskadt követ. Naponta ismételtem e szórakoztató jelenetet, s minden alkalommal úgy éreztem, hogy egyre kisebb követ találok már csak a „barlangban”. Két hét múlva kontrollvizsgálatot kértem barátomtól. Hosszasan kereste a követ, de nem találta. Mit mondjak, meglepődött…”

Továbbá, Assisi Szent Ferenchez hasonlóan én is így imádkozom: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni; adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet; és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!”

Domján László

Egészség, érzelmi intelligencia, agykontroll I.

Mostanában gyakran hangzik el különböző nyilatkozatokban az a mondat, hogy „egészségesen” élek. Ennek bizonyítására fel is sorolják, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt esznek, kerülik a zsíros, cukros ételeket, és a fehérlisztet tartalmazó ennivalókat. Rendszeresen járnak futni vagy konditerembe, és naponta több liter vizet isznak.

Ezekben a kijelentésekben mindig ott bujkál némi büszkeség is, ami teljesen jogos. Hiszen tudatosságot, és kemény energia befektetést igényel egy ilyen életforma betartása. De a betegség megelőzésének, a gyógyulás elősegítésének csak az egyik része ez.

Mert a betegség nem csak a fizikai test „ügye” A magyar „egészség” szó olyan bölcsen foglalja magába, hogy az egész ember problémája ez. Az egész-, a teljes ember pedig három, egymással szorosan összefüggő rendszert foglal magába. Létezésünk, a világban való megjelenésünk alapja a fizikai testünk. Ezen keresztül nyilvánul meg a képességeinket, tapasztalatainkat és érzelmeinket összegző személyiségünk, vagyis a lelki tulajdonságaink. Ezek mellett jellemző még az emberre a tudatossági, szellemi szintje, vagyis az, hogy miként helyezi el önmagát az univerzumban. Személyes tapasztalatain túl, képes-e elfogadni a magasabbrendű törvények hatásait, és képes-e ebben az összefüggésben is értelmezni élete eseményeit. Az egész embert a testi, a lelki, és a spirituális megnyilvánulás összehangolt működése jellemzi. Egy kialakuló betegség hátterében mindig ott rejtőzködik egy megoldatlan érzelmi probléma is.

Az embereknek régóta vannak tapasztalatai arról, hogy egyes betegségekhez sajátos lelki alkat tartozik. Ilyen például, hogy a „gyomorbajos” emberhez a rosszkedvű, szigorú, szőrszálhasogató, kötekedésre hajlamos személyiséget társítanak.

Köztudott az is, hogy az állandó feszültségben élők sokkal könnyebben betegszenek meg.

Carl Simonton, onkológus, radiológus orvos, (aki elvégezte José Silva csoportjában az agykontroll tanfolyamot) az elsők között volt, aki az általa kezelt rákos betegek esetében jelentős szerepet tulajdonított a betegséget megelőző időszak érzelmi állapotának. A gyógyítási módszerében is jelentős szerepet kapott az érzelmi egyensúly helyreállítása. Feleségével, a pszichológus Stephanie-val 1974-ben alapították meg Fort Worth-ben gyógyító és kutató központjukat. Munkájuk alapját a következőkben fogalmazták meg.

”Alapfeltevésünk szerint a betegség nem pusztán a test problémája, hanem az egész emberé. Hisszük, hogy az érzelmi és lelki állapotnak fontos szerepe van minden betegségre, így a rákra való hajlam kialakulásában, és minden betegségből való kigyógyulásban.”

Bernie S. Siegel orvosi tapasztalatai hatására 1978-ban egy mozgalmat hívott életre, Kivételes Rákbetegek elnevezéssel. A mozgalomhoz csatlakozókat kivételes együttműködésre tanította, ahol az orvos a beteg és a környezete minden erejét összehangolva együtt dolgozik a gyógyulás érdekében. Alapelveit az 1993-ban megjelent „Szeretet, gyógyítás, csodák” című könyvében foglalta össze, számos érdekes és gyakran megrendítő esettanulmány leírása alapján.

Napjainkban a tapasztalati megfigyelés mellett, kutatások is leginkább, hogy a különböző érzelmek milyen betegségekre tesznek fogékonnyá. Néhány olyan megállapítás, amiben a legtöbb kutató egyetért:

Az olyan embereknél, akiknek a társas viselkedésére az ellenségesség, az állandó kritizálás, a harag, gyűlölködés és a dühöngés jellemző, leggyakrabban szívkoszorúér problémák jelentkezhetnek, beleértve az infarktust is.

Érdekes eredménye a kutatásoknak, hogy az ellenséges viselkedés egy speciális fajtája még szomorúbb jövőt jósol a szív egészsége számára. Ez a cinikus ellenségesség. Olyan viselkedést értenek alatta, ahol az agresszió nem nyilvánvaló, csak az állandó gyanakvás, bizalmatlanság, és a gyakori sértettség a jellemző. Ez az érzelmi hozzáállás az ereket betegíti meg. Lerakodások alakulhatnak ki, ami az erek megrepedéséhez vezet.

És hogy mi lehet a megoldás? Erről ebben a blogbejegyzésünkben olvashatsz.

dr. Kígyós Éva

Fogyás

Ha megismerjük az elme működésének egy-két alaptörvényét, s megtanulunk egy egyszerű mentális technikát, könnyen lefogyhatunk és meg is tarthatjuk karcsúbb állapotunkat. A fogyásban és az egészséges táplálkozás kialakításában több kiadványunk is segít.
Ha kedved van, kipróbálhatod a „4 napos fogyókúrát” (lent). Egészségesebb azonban a testkontroll, amit alaposan ugyan a Testkontroll című könyvből ismerhetsz meg, de a lényegét itt is összefoglaljuk: reggel és délelőtt csak gyümölcsöt egyél, amennyi jól esik. Ebédre és vacsorára bármi egyebet, de szénhidrátot (pl. burgonya, risz, tészta) ne egyél együtt fehérjével (pl. hús, tojás)! Ehetsz pl. főtt tésztát salátázal, párolt zöldséggel, attól még szépen fogyni fogsz. Egyél magokat is. Sokan lefogytak a testkontroll-étrenddel 20-30-40 kg-ot percnyi éhezés nélkül! Érdemes hát kipróbálni.

A 4 napos diéta:

Több kedves ismerősöm meglepően sokat fogyott le és remekül érzi magát egy új étrend segítségével, ami alapelveiben testkontrollközeli. Szerintem a fogyni akaróknak tetszeni fog, ezért közzé teszem a „négynapos fogyókúrás diétát”, ami a felesleges kilók leadása mellett várhatóan tartósan meg is változtatja a szervezet anyagcseréjét, s emiatt a leadott kilók utóbb nem jönnek vissza. A fogyókúra 90 napig tart, ez idő alatt 18-25 kg-ot lehet fogyni. Ha kevesebb kilót kell leadni, akkor a diétát előbb is abba lehet hagyni, de az anyagcsere-változás nem jön létre. A napok sorrendjét …. mindenképpen be kell tartani! A diéta a fehérjenappal kezdődik, utána keményítőnap, szénhidrátnap és gyümölcsnap, majd ismét a fehérjenap következik, és ez így megy, sorban, 90 napig. Az egész fogyókúra idején, havonta egyszer, víznapot kell tartani, amely mindig a gyümölcsnap után következik, s utána fehérjenap jön. Cukormentes kávé és tea korlátlan mennyiségben fogyasztható.

1. nap a fehérjenap.
Reggeli (mind a 90 nap alatt ugyanaz): gyümölcs (pl. 2 alma, 2 körte, 2 barack, egy marék apró gyümölcs).
Ebéd: főtt, ill. sült hús (3 szelet=200 gramm), 1 szelet kenyér, saláta korlátlan mennyiségben, olaj nélkül. Ebéd után 2 dl, tészta nélküli levest kell meginni. Hús helyett lehet 3 tojást is választani, amit megfőzve vagy megsütve kell fogyasztani. Tejet, sajtot csak ezen a napon lehet enni. A levest kötelezően meg kell inni!
Vacsora: ugyanaz, mint az ebéd, csak leves nélkül. Arra kell ügyelni, hogy ha ebédre húst eszünk, akkor vacsorára is azt együnk, ha ebédre tojást választunk, akkor vacsorára is tojást együnk!

2. nap a keményítőnap.
Ebéd: a zöldség bármely fajtája (bab, borsó, zöldbab, lencse, vörösrépa, krumpli stb.), kötelezően kifőzve, ételízesítő hozzáadásával (só, vegeta, bors, ketchup, főtt paradicsom stb.). Egy szelet kenyér és saláta, ízlés szerint. Az egész ebéd egy mélytányér mennyiségű legyen.
Vacsora: ugyanaz, mint az ebéd, csak kisebb mennyiségben (egy mélytányér fele).

3. nap a szénhidrátnap.
Ebéd: főtt tészta, fűszerezve. Pizza csak ketchuppal, spagetti spagettiszósszal, vagy bármilyen sós sütemény (egy adag pizzának megfelelően).
Vacsora: két, kisebb szelet torta, vagy 2-3 szelet kalács, vagy 3 adag fagyi, és kötelezően 1 szelet főzöcsoki.

4. nap a gyümölcsnap.
Ebéd: kívánság szerinti gyümölcsök tetszőleges keveréke, és korlátlan mennyiségben. Vigyázni kell, hogy ne legyenek túlsúlyban a savat termelő gyümölcsök!
Vacsora: ugyanaz, mint az ebéd.

A diéta befejezése után a régi, megszokott módon lehet enni, ám további 90 napig a reggeli csak gyümölcs legyen! Ha ebben a 90 napban még 3 kg-ot leadunk, az azt jelenti, hogy a szervezet anyagcseréje megváltozott. Ha nincs súlyleadás, a diétát meg kell ismételni. Ha további kilókat akarunk leadni, akkor 3 hónap szünet után kell folytatni a diétát. Ha a diéta idején néha szörpöt iszunk, az szénsavas legyen, mert az kevesebb cukrot tartalmaz. Az étrendet pontosan kell betartani, mert minden élelmiszernek megvan a maga szerepe. Például a reggelire elfogyasztott gyümölcsből a szervezet az összetett cukrot használja fel, ami az idegrendszert táplálja; a csokoládé pedig meggátolja a diétázásnál amúgy gyakran fellépő allergiát. 45 nap után ajánlatos ellenőriztetni a vérnyomást és a vérképet. Noha a diétát eddig kipróbálóknál nem jelentkezett egészségügyi probléma, és simán leadtak 15-20 kg-ot, jobb az óvatosság.
A módszer kifejlesztői azt tapasztalták, hogy a magas vérnyomás miatt rendszeresen gyógyszert szedők néhány hét diéta után elhagyhatták a gyógyszerüket.

Fontos: egyszer se térjünk el a leírtaktól; a fogyókúra idején ajánlatos fizikailag aktívnak lenni; a fogyás mértéke függ az induló testsúlytól (kövérek többet, soványak kevesebbet fogynak); a leadott kilók várhatóan nem térnek vissza, és a fogyókúra alatt és után a fogyás ténye miatt nagyon jól érezzük magunkat.

Ha valaki csak néhány kilót szeretne leadni és/vagy idegenkedik az ismertetett étrendtől, akkor tudjon róla, hogy a közelmúltban fölfedezték, hogy az éhségérzet viszonylag szorosan összefügg azzal, hogy az elfogyasztott étel milyen mértékben emeli meg a vércukorszintünket. Ennek jelzésére megalkották a glikémiás index (GI) fogalmát. Az index az ételeket a glükózhoz (szőlőcukorhoz) viszonyítva rangsorolja, ami 100 pontot ér. Az 50 alatti érték alacsony, az 50 és 70 közötti közepes, a 70 fölötti magas. Ha csökkentjük az étkezések átlagos GI-értékét, akkor hosszabb ideig érezzük jóllakottnak magunkat.

Ennek fényében kerülendő a “fehér étel” pl.:

• a fehér kenyér (73),
• a zsemle (72),
• a fánk (76),
• az édesített gabonapehely (85),
• a kukoricacsipsz (72),
• a sósperec (81 ),
• illetve gyakorlatilag bármi, ami finomlisztből készült.

Kerülendők a magas cukortartalmú termékek pl:

• a kóla ( 65.)

Problémásak még:

• a gyorsrizs (72),
• a hasábburgonya (75)
• a héjában sült krumpli (85). Jobb az
• újburgonya (57).

A “fehér szabály” alóli kivételek

• a tejtermékek (GI-jük 40 vagy kevesebb) és a legtöbb
• főtt tésztaféle (40-50).

Érdemes minél több rostot fogyasztani. Például :

• teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret (53),
• hosszú szemű vagy barna rizst (55),
• zöldségféléket (többségük GI-értéke alacsony),
• gyümölcsöt.

A cukor értelemszerűen kerülendő, de azért érdemes tudni, hogy a tejcsokoládé GI-értéke csak 34.

Mindazonáltal, mivel az elfogyasztott ételek átlagos GI-értéke számít, egy-két szem héjában sült burgonya nem árt, ha salátával és egy szelet hússal esszük. Fogyni szerintem agykontrollos programozással; intenzív mozgással (kedv híján ehhez is programozás ajánlott, s az úszás fogyáshoz nem a legjobb mozgásfajta); és megfelelő étrenddel lehet.

Sok sikert!

Domján László

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél-e tőlünk jó hírekkel és hasznos tanácsokkal teli hírlevelet kapni? Ha igen, javaslom iratkozz fel itt e hírlevélre!

Név: *
Email: *

* Az adataidat bizalmasan kezeljük.
A feliratkozással elfogadod a ÁSZF és Adatkezelési nyilatkozat