0

Author archives: Csilla Sebestény

A siker 3 összetevője

Kedves agykontrollosok!

Egy aprónak tűnő, nekem mégis jelentős sikeremről számolnék be. Úgy gondolom ugyanis, a tanulságok, amelyeket levontam belőle, mindannyiunknak – alkalmasint nagyon fontos ügyekben is – jól jöhetnek.

Úgy 9-10 éve nőtt egy kb. borsszem nagyságú úgynevezett uszodaszemölcs a bal szemem alá. Pontosan persze nem tudom, milyen szemölcs, mert csak most, így utólag néztem rá neten dolgokra, s ez a legvalószínűbb. Rendszeresen járok ugyanis uszodába, igyekszem naponta leúszni gyorsban a magam 1000 méterét, hogy fizikailag jó állapotban maradjak.

Tanulság 1.: Érdemes mindig elmosni és fertőtleníteni az uszodaszemüveget!

Mindenesetre úgy voltam vele, hogy na puff!, egy kis szépséghiba, ha valaki közelről néz rám. Mit számít? Szemölcs nélkül se vagyok valami világszépe J. Hogy őszinte legyek, azért megkértem néha fotós barátomat, Tamást ( www.feny.be ), ha közelképet csinált rólam pl. agykontroll honlaphoz, hogy ugyan már, tüntesse el valahogy. Ő ugyan megtette kedvemért, de mindig mondta, vállaljam magam úgy, ahogy kinézek. Igaza volt, de hát ennyi hiúság azért még szorult belém.

Tanulság 2.: Olykor jó sülhet ki piti ügyekből is – pl. egy kis hiúság –, e nélkül most nem számolhatnék be sikerről.

Tehát, így néztem ki 9-10 éven át:

Pár hete olvastam egy tudományos cikket a szervezet öngyógyító mechanizmusairól rák esetén. Az egyik példa épp szemölcsökkel kapcsolatos volt: hosszú ideje meglévő és különböző típusú szemölcsök képesek csak úgy maguktól eltűnni, hogy még nyomuk sem marad a bőrön. Elgondolkodtatott: miért is ne kísérletezzek?

Sokszor elmondjuk tanfolyamokon, mi a siker 3 összetevője: VÁGY, HIT, ELVÁRÁS.

Tanulság 3.: apróság is fölkeltheti a vágyat. Esetemben főleg a kíváncsiság (és némi hiúság). Na, sikerül-e? Próba, szerencse, hajrá!

HIT: Tudományos cikk volt, amit olvastam! Ez kellően megalapozta a hitemet.

Gyakran kérik tanfolyami résztvevők, hogy programozzak nekik, úgyhogy úszás után a szaunában általában ezzel telnek relaxációim. Most épp kevesebb ilyen kérés jött, így aztán az 1-2 súlyos betegért való programozás után elővettem alfában a magam kis ügyét is.

Talán a legfontosabb tanulság nekem: abszolút közömbös volt, hogy sikeres leszek-e. Gyakorlatilag elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, épp csak a játék kedvéért, meg hogy kitöltsem a magam 10-15 perc relaxációját valamivel, ezért fogtam neki. Következésképp, valóban teljesen nyugodt és laza voltam ilyenkor.

Azért gondolom, hogy ez a legfontosabb tanulság, mert annyiszor érzem – például daganatos betegeken – a szorongást, félelmet, stresszt, ami akadálya lehet magának az ellazulásnak is, akadályozhatja a programozáshoz szükséges fogékony tudatállapot elérését, de legyöngíti még az immunrendszert, a szervezet egészségmegőrző mechanizmusát is. Azt hiszem, az első, legfontosabb lépés: elfogadni a helyzetet. Ez nyugalmat ad. Már iskolai éveim alatt is bevett szokásom volt vizsgák előtti stressz esetén: – Mi a legrosszabb, ami történhet? Megbukok. Na és? Majd megyek pótvizsgára. Az így megőrzött nyugalom sok nehéz helyzeten segített át.

Tényleg? Mi a legrosszabb, ami történhet? Meghalok. Mindenképp meghalok végül. Ezt úgy 4-5 éves korom óta jól tudom. Töltsem félelemben, rettegésben emiatt az életet? Hát nem! Inkább élek, élvezem az életet, játszom!

Visszatérve kisded játékomhoz: Relaxáció alatt a laborban miniatűr hegymászókat küldtem a képemre, akik drótkötéllel, karabinerrel elszorították a kinövés tövét, beinjekciózták, lefújták, stb. … Szóval jól eljátszadoztam képzeletben. Az elme tükrében – de néha valódi tükör elé állva is – képzeletben tükröztem a jobb arcomat a bal helyére, mosolyogva láttam magam, szemölcs nélkül, teljesen tiszta bőrrel. Nem csak alfában, hanem pl. utazás közben, metrón ülve is gyakran elképzeltem ezt. A tömegközlekedés – ha biztonságos helyen ülök – remek alkalom a programozáshoz: bambulok ki az ablakon, ez is fogékonyabb tudatállapot, érdemes élni vele!

Pár nap múlva egyszercsak úgy éreztem, növekszik a szemölcs. Na, ekkor lefotóztam magam, hogy ha bőrgyógyászhoz megyek, megmutathassam, mi zajlott eddig. Tehát – józanul! – nem zártam ki az együttműködést orvossal. De főleg hitet adott a változás – POZITÍV HOZZÁÁLLÁS! -: valami megkezdődött. Beindultam, folytattam: még gyakrabban, makacsul kitartva progamoztam: ELVÁRÁS, vagyis következetesség, kitartás.

Íme, ez a fotó:

Másnap mintha pirosabb is lett volna a szemölcs, némi kékes beütéssel. Egy versikét gyártottam és ezt dúdolgattam naphosszat az üresjáratokban: kékül, lilul, szárad, lehull. Nem a világirodalom lírájának csúcsa épp, de – tán pont ettől – könnyen belemászott a fülembe, folyamatos program lett így belőle.

Ez pénteki napon volt, és vasárnapra tényleg elkezdett rendesen lilulni a szemölcs. Hétfőn és kedden se jutottam el orvoshoz, pedig tervbe volt véve, de rengeteg volt a tennivaló mindkét nap. Fotót azért megint készítettem:

Ha éjjel megébredtem – úgyis félig-meddig alfában vagyok –, akkor is programoztam, míg újra el nem nyomott az álom. Ugyanis másnap, szerdán, Mórra mentem ismertető előadást tartani. Hogy állok ki ilyen rondán emberek elé? Újból a hiúság! Lám csak, szinte bármi lehet olyan tényező, ami erősíti a VÁGYAT!

Szerdán, indulás előtti zuhanyozás közben, puff!, leesett a szemölcs. Nyoma se maradt. Mint a baba popsija, olyan sima a bőr a hűlt helyén.

Jól tudom, mindez lehet véletlen egybeesés is. Végülis ezt írta a tudományos cikk a szervezet öngyító mechanizmusai kapcsán: …hosszú ideje meglévő és különböző típusú szemölcsök képesek csak úgy maguktól eltűnni, hogy még nyomuk sem marad a bőrön. De azért, ha jobban belegondolok: 9-10 évig semmi, most meg, hogy programoztam, alig 2 hét alatt eltűnt. Hogy pont most?! Igen csekély – véleményem szerint gyakorlatilag kizárható – a véletlen egybeesés valószínűsége.

S hogy miért írtam mindezt meg, ráadásul ilyen bő lére eresztve? Mert megtapasztaltam: fantasztikus öngyógyító, regeneráló mechanizmus működik bennünk! Ez tart minket életben évtizedeken át, ez őrzi és ez szerezheti vissza egészségünket. Ezt írja Bernie Siegel Szeretet, gyógyítás, csodák című könyvében: „Amíg hiányzik a bizonyosság, a reményben a világon semmi kivetnivaló nincsen… Ha egy bizonyos kórban szenvedő tíz ember közül a statisztika szerint kilenc meghal, … hangsúlyozni kívánom, mind a tíz lehet az az egy, aki túléli.” Nem a statisztikának kell megfelelni! Mindig van remény.

TE IS LEHETSZ AZ AZ EGY!

Végezetül egy friss fotó magamról (az elöl lévő arc vagyok én 🙂

Szabadulás a fejfájástól!

Néhány napja odalépett hozzám a metróban egy asszony, és könnyes szemekkel köszönte meg, hogy felnőtt fiának a több évtizedes, makacs fejfájása megszűnt az agykontrolltanfolyam elvégzésének hatására. Ennek kapcsán eszembe jutott egy orvos levele. Idézek belőle:

„Kb. 11 éves korom óta szenvedtem migrénes fejfájástól. Eleinte csak alkalmilag jelentkeztek a rohamok, és el lehetett mulasztani őket. Idővel azonban rosszabbodott a helyzet, és végül 3-4 napig tartó »fejfájáscsokraim« lettek, a rohamok között mindössze kétnapos szünetekkel. A tomboló migrén pokoli dolog… Úgy érzed, mintha a szemeidet kinyomták volna, a koponyád satuban lenne, a gyomrod pedig bukfencezne. A rohamot néha elmulasztja egy speciális gyógyszer, amit a roham elején kell bevenni. Ha azonban későn veszed be, akkor a fájdalmat az idő múlásán kívül semmi el nem mulasztja. Eljutottam arra a pontra, amikor 4 óránként szedtem a gyógyszert, és még így is csak részleges volt a hatás.

Egyik betegem részt vett egy agykontrolltanfolyamon, és utána vagy egy éven át kapacitált, hogy menjek el egy ilyen kurzusra én is. Mindig azt válaszoltam, hogy ebben a hülyeségben én nem hiszek. Egyszer aztán egy fejfájásom negyedik napján találkoztunk. Valószínűleg egészen zöld lehettem már, mert ezt kérdezte: – Nem lenne itt az ideje, hogy mégis megpróbálja az agykontrollt? Épp a jövő héten indul egy tanfolyam. Miért nem jön el velem?

Beiratkoztam a kurzusra, és lelkiismeretesen minden este elmentem. Szó ami szó, azon a héten nem fájt a fejem. A tanfolyam után egy héttel azonban iszonyú fejfájásra ébredtem. Kínálkozott hát a lehetőség, hogy kipróbáljam, mit érhetek el a programozással.

Az agykontroll óta egyetlen fájdalomcsillapítót sem vettem be! Valóban működik a módszer!”

Domján László
orvoskandidátus és agykontrolloktató
www.agykontroll.hu

Mit adhatsz gyermekednek/ unokádnak?

A közreműködésedet kérem. Juttassuk el minél több szülőhöz és nagyszülőhöz a jó hírt: a gyerekagykontroll-tanfolyam komoly érték! Ha jónak látod, kérlek te is küldd el ismerőseidnek ezt a levelemet:

Gyermekagykontroll-oktató kollégám emlékezetes levelet kapott egykori tanítványától, Varga Cilitől. Idézek belőle:

„Amikor az általad vezetett gyermekagykontroll-tanfolyamra édesanyám beíratott (nagyon rég), ahhoz sem volt elég önbizalmam, hogy a helyi boltba be merjek menni. Állandóan szorongtam.

Aztán egy május elsején elkezdtük a tanfolyamot. Sohasem felejtem el, ahogy ott álltál papírcsákóval a fejeden, és arról beszéltél, hogy az agyunk egyik fele a képzelődő, ábrándos, a másik pedig a logikus. Én akkor megfogadtam, hogy legyenek csak egyensúlyban, de döntési joga az ábrándozónak legyen. Mert azóta ábrándozom, és valahogy a dolgok megvalósulnak…

A győri Tanítóképzőn kötöttem ki, nappali tagozaton, művelődésszervező-tanító szakon, és egy év után megszerveztünk egy egész kulturális fesztivált (koncertek, szavalóverseny, író-olvasó találkozó stb.), és remek közreműködő szervezeteket nyertünk meg az ügynek. Miután láttam, hogy ez a dolog sem lehetetlen, valami másra vágytam. Talán a felfedezők éreznek így, amikor tudják, rejlik még valami ismeretlen odaát. Hát én biztosan tudtam, rejlik még bennem valami felkutatásra való.

Anglia mindig is az álmaim között szerepelt, de valahogy soha nem hittem, hogy eljutok oda, túl kemény falatnak tűnt. De néha ugrani kell, ugyanis »két kis lépéssel nem jutsz át a szakadékon«. Annak ellenére, amit egykori angoltanárom jósolt nyelvi lehetetlenségemről, már két és fél éve élek Londonban.

Már egy éve, hogy elterveztem, én a londoni Magyar Kulturális Központnak szeretnék dolgozni, mert szellemileg ez volna számomra a legjobb műhely. És kérem, már egy hónapja ott dolgozom.

Tudom, nem jelentkezek olyan gyakran, de gondolok rád. Mert talán örökre kemény burokban marad az a tehetség, amivel az életet élem most, ha akkor, azon a május elsején, nem látlak ott állni a papírcsákóban.”

A teljes levél (és hasonló levelek) itt található (találhatók): http://agykontroll.hu/wp-content/uploads/2017/03/Gyerekkentegyrejobb_web.pdf , gyerekagykontroll-tanfolyamokról infó pedig itt: http://agykontroll.hu/tanfolyamok-gyerekeknek/ .

dr. Domján László

Versekről

Középiskolában egy amúgy okos fiúosztálytársam irodalomdolgozataiban szerepeltek a következő mondatok: „Csokonay életében Lilla egy hatalmas pont volt.”, illetve: „Petőfi a nép szájába csepegtette keblének mennyei mannáját.” Egy – amúgy szintén nagyon okos – lányosztálytársam pedig, akibe elsős koromban történetesen szerelmes voltam, a nagy Hamlet-monológban szereplő angol „mortal coil” (porhüvely) kifejezést „halálos tekercsnek” fordította. (A szavak jelentését szótárban megtekintve tulajdonképpen jogosan.)

Fantasztikus magyar tanárunk, Serey Éva, sokunkkal mélyen megszerettette a verseket. Válásom után nekem József Attila és Radnóti Miklós sorai segítettek sokat. Ezért is örültem, amikor Radnóti születésének 100. évfordulóján elmondhattam a televízióban egy költeményét. Gyakorlásként a 93 éves mamámnak szavaltam el a Hasonlatok című művet, akinek a szemében ennek hatására jól láthatóan felcsillant az örök nő. A verset magamnak így preparáltam, s alfában villámgyorsan rögzítettem agyamban:

 

Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz. S rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák. S akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a .

Olyan vagy, mint egy lem nőtt barát. S nem ismerem ma sem egészen még   nehéz hajadnak illatát. 

És kék vagy olykor, s lek, el ne hagyj, csavargó, nyurga füst.

És néha lek tőled én, ha villámszínű vagy, s mint napsütötte égiháború: tétarany. Ha megharagszol, épp olyan vagy, mint az ú, mélyhangú, hosszan zengő és tét. S ilyenkor én –

mosolyból – nyes hurkokat rajzolgatok köréd.

 

Varázslatos, mint minden remekbe szabott vers.

 

Domján László

agykontroll.hu

Stephen Hawking hazatért

Hawking, korunk egyik leghíresebb tudósa, 76.életévében meghalt. Tudtommal ateista volt. Szerintem már nem az. A megvilágosodott Eckhart Tolle így ír róla Új Föld című művében:

A hetvenes évek végén mindennap együtt ebédeltem egy-két barátommal a Cambridge-i Egyetem már diplomások számára szolgáló központjának – ahol tanultam – az önkiszolgáló éttermében. Időnként feltűnt valamelyik közeli asztalnál egy kerekes székes férfi, három-négy ember társaságában. Egyik nap éppen velem szemben ült, a szomszéd asztalnál. Akaratlanul is szemügyre vettem, és ledöbbentett a látvány. Csaknem teljesen bénának tűnt. A teste csontig lesoványodott, a feje folyamatosan előrelógott. Egyik kísérője óvatosan ételt kanalazott a szájába, aminek nagy része visszapottyant a tányérba, amit a társaság egy másik tagja az álla alá tartott. A kerekes székben ülő férfi időnként értelmetlen, krákogásszerű hangokat produkált, mire valaki a szájához tette a fülét, majd – meglepő módon – „lefordította”, amit a férfi mondani próbált.

Később megkérdeztem a barátomtól: „Nem tudod, ki ez az ember?” „Dehogynem!” – felelte. „Matematikaprofesszor. Akik pedig vele voltak, a posztgraduális hallgatói. Súlyos idegrendszeri betegsége, amyotrophiás lateralsclesosisa van, amitől a teste fokozatosan teljesen lebénul. Azt mondják az orvosok, legfeljebb még öt évig húzza. Szerintem ez a legszörnyűbb sors, ami csak embernek kijuthat.”

Néhány héttel később, amikor távoztam az épületből, éppen ő gurult befelé. Ahogy tartottam neki az ajtót, hogy elektromos kerekes székével be tudjon gördülni, egymásra néztünk. Meglepve láttam, hogy a tekintete teljesen tiszta. Nyomát sem láttam benne boldogtalanságnak. Azonnal tudtam: ő szélnek eresztette az ellenállást; megadottan él.

Évekkel később napilapot vettem az újságárusnál, és megdöbbentem, mert egy híres, nemzetközi hírmagazin címlapjáról ugyanez a férfi nézett rám. Kiderült, nem csak hogy még mindig életben van, hanem azóta a világ leghíresebb elméleti fizikusa lett. Stephen Hawking. A róla szóló cikkben szerepelt egy györnyörű mondat, és ez megerősítette érzésemet, ami sok évvel korábban a szemébe nézve átjárt. Életével kapcsolatban – hangszintetizátor segítségével – a következőt mondta: »Hát kaphat ennél valaki többet?«“

            2010 nyarán egy interjúban Hawking a következőt mondta: „Egy, jegyezd meg, hogy fölfele nézve keresd a csillagokat, s ne a lábadnál! Kettő, soha ne hagyd abba a munkát! A munka ad értelmet és célt, s nélküle az élet üres. Három, ha olyan szerencsés vagy, hogy rálelsz a szerelemre, vedd észre, s ne dobd el!“ 

Domján László

Mi a pozitív gondolkozás?

Sokszor megkérdezik tőlem: mi az a „pozitív gondolkodás”. Nem azt jelenti, hogy reggeltől estig széles szájjal mosolygunk, mondván „minden nagyon szép, minden nagyon jó”. Alapvetően két dolgot jelent: a negatív hatású szófordulatok és gondolatok kerülését; és megoldáscentrikus hozzáállást. Utóbbi azt jelenti, hogy a probléma fölismerése után a megoldást, a kiutat keresem.

Hadd említsek konkrét példát a saját életemből. 1986-ban hirtelen intenzíven szédülni kezdtem, s az első ideggyógyászati vizsgálat komolyan fölvetette agydaganat lehetőségét. Először megrémültem. Aztán azt mondtam magamnak: „Mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy meghalok. Hát egyszer úgy is meg kell halni. No, azért tételezzük fel, hogy ennél egy fokkal jobb a helyzet. Agydaganatom van, és megoperálnak. Megmutatom, hogy a műtét után – amennyire lehet – talpra állok!” Csupán attól, hogy a helyzetet nem problémaként, hanem megoldandó feladatként kezeltem, megnyugodtam, s megtettem a szükséges lépéseket. (Szerencsére nem daganat okozta a tünetet.)

Példámmal azt igyekeztem bemutatni, hogy baj esetén a hozzáállásunk kulcsfontosságú. Érdemes a jelentkező nehézségeket az élettől kapott kihívásként, megoldandó feladatként, s nem problémaként kezelni. Ez a hozzáállás a pozitív gondolkodás. (Esetem azt is mutatja, hogy érdemes először a lehető legrosszabb verziót is gondolatban elfogadni, mert ha rájövünk, hogy akkor sincs világ vége, utána már nyugodtabb fejjel küzdünk a lehető legjobb kimenetel megvalósításáért.)

Az élettől kapott kihívásokat és feladatokat azonban nagyobb eséllyel tudjuk megoldani, ha kiaknázzuk agyunk rejtett képességeit. Ezt kínálja a 4 napos agykontrolltanfolyam, amiről a www.agykontroll.hu honlapon vagy az 1/488-0118-as, ill. a 20/969-0059-es telefonszámon kaphat információt.

Jó egészséget kívánok!

Domján László
agykontrolloktató és orvos

Újévi fogadalmak helyett

Újabb szilveszter, újabb fogadalmak. Mindannyian tudjuk, hogy a szilveszter éjjel pezsgő mellett tett fogadalmunk pont január elsejéig tart. Ha úgy érzed változnod kellene van ennél jobb megoldás is. Az agykontrolltanfolyamon arra buzdítjuk hallgatóinkat, hogy vegyék kezükbe sorsukat. Na jó, de hogy kell ezt elkezdeni?

Képzésünkön célok elérését segítő mentális technikát és jó szokások kialakításának módját is megtanulod. Mentális trükkök helyett józan ésszel kezdjük. Vegyünk elő papírt és ceruzát. Írjuk le, hogy mire vágyunk. Fogalmazzuk meg céljainkat. Sokaknak már ez is elég, hogy tudatosítsák magukban életük új irányát. Javaslom Te is kezdd ezzel. Családommal évek óta minden Szilveszter alkalmával hálát adunk azért, amit kaptunk. Aztán egy nagy papírra felírjuk minden következő évre szóló vágyunkat. Hogy miért teszünk így? “A legjobb szél sem kedvez annak a hajónak, amelyik nem tudja, melyik kikötőbe tart” mondta Seneca. Családfőként szeretem látni, hogy vár ránk egy kikötő.

Hívhatjuk ezt agykontrollnak, tudatosságnak, mindfulnessnek a lényeg, hogy megtesszük. Ez idáig 10-ből 8-9 cél minden évben teljesült. A többiről pedig kiderült, hogy nem is olyan fontos. Így jutottunk el idén az Adriai-tengerre, vásároltuk meg jövőbeli álmainkhoz a tökéletes földet és értünk el számtalan további sikert. Ha Te is szeretnéd álmaidat valósággá tenni tarts velünk 2018-ban: http://agykontroll.hu/tanfolyamok-felnotteknek/

Jó szelet és Boldog Új Évet!

Baglyas György, agykontroll oktató

Hogyan válasszunk Karácsonyi ajándékot?

A nagy Karácsonyi ajándék vásárlás közepette gyakran felmerül a kérdés, hogy minek örülnének szeretteink? Néha összejön, hogy pont azt adjuk, amire vágynak. Időnként pedig olyat adunk, ami még jót is tesz.

Az agykontrolltanfolyamon több trükköt is elsajátítottunk, melyekkel gyerekjáték megtalálni a tökéletes meglepetést bárkinek. Gondoljunk csak az álomkontroll vagy a pohárvíz technikára. Persze van, aki a mélyebb ellazulással járó ’labor’-t választja. Ha még nem szereztél be mindent az ünnepekre próbáld ki ezeket.

Ha már a boltban állva tanakodsz akkor is van megoldás! Tedd össze három ujjad és mondd magadban: „megtalálom a megfelelő ajándékot (és gyorsan sorra kerülök a pénztárnál ;)”. Aki már végzett agykontrolltanfolyamot az tudja, hogy ezekkel könnyedén sikerül rálelni a tökéletes meglepire. Aki pedig még nem végzett először kattintson ide: http://agykontroll.hu/tanfolyamok-felnotteknek/

Kívánom Karácsonykor is légy egyre jobban!

Baglyas György, agykontrolloktató

Nézd el nekem, hogy nem vagyok mindenható!

Nem olvasok kommenteket, de barátaim jelezték, hogy Parkinson-kórom kapcsán több ilyen jellegű komment született: „nézd meg, agykontrollos, mégsem tudja meggyógyítani magát”. Eddig ugyan még valóban nem sikerült meggyógyítanom magamat, de nem adom fel, küzdök tovább. Ehhez erőt ad eddigi legnagyobb öngyógyítási sikerem, amit így írtam meg:

„Tompa, bal oldali, vesetáji fájdalmak miatt fölhívtam urológus barátomat. Az ultrahang 4 mm átmérőjű – kis borsónyi – követ mutatott ki a vesében. (Ennél kisebb kő akadt el ugyanezen az oldalon a vese és a húgyhólyag között a 80-as évek elején, ami miatt akkor hasfelmetszésre került sor… ) Hazamentem, és az első utam a laboromba vezetett. Képzeletben hangyányira kicsinyítettem magam, és hátizsákkal a hátamon bemásztam a vesémbe. Elemlámpám fényében egy – hozzám képest – hatalmas követ pillantottam meg a gyönyörű barlangban, amelynek alján patakként csörgedezett folyamatosan termelődő vizeletem. Letettem a hátizsákomat, majd elővettem belőle a Black & Decker típusú, akkumulátoros fúrógépemet. Tán 100 lyukat is fúrtam képzeletben a kőbe. Ezt követően a sósavat tartalmazó üveg került elő a hátizsák mélyéről, amit több oldalról a kőre locsoltam. „Hallottam” és „láttam”, ahogy az erős sav pezsegve oldja ki a meszet a kalcium-oxalát összetételű kőből. Végül előkerült a zsákból a hatalmas pöröly is, amivel apróra zúztam a fúrástól és savazástól már erősen megroskadt követ. Naponta ismételtem e szórakoztató jelenetet, s minden alkalommal úgy éreztem, hogy egyre kisebb követ találok már csak a „barlangban”. Két hét múlva kontrollvizsgálatot kértem barátomtól. Hosszasan kereste a követ, de nem találta. Mit mondjak, meglepődött…”

Továbbá, Assisi Szent Ferenchez hasonlóan én is így imádkozom: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni; adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet; és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!”

Domján László

Memória & vizualizáció – A memória bajnokai II.

Az előző részben a memóriafogas technikáról írtam, mely a memória bajnokoknak is egy alapvető stratégiája a memória feladatok során. A pszichológia mnemotechnikai módszereknek nevezi, az ehhez hasonló módszereket. A technika önmagában azonban még nem minden. Egy sokkal értékesebb és fontosabb kincs rejtőzik a technika mögött.

Az Agykontrollosok és a memória bajnokok, a zsenikre jellemzően, képesek elméjüket jobban és különleges módon használni. Ez a zsenikre jellemző különleges mód: a vizualizáció. Ez a lényeg! A vizualizáció. Ezáltal leszünk képesek figyelmünket megtartva, könnyedén megtanulni verseket, számokat, adatokat, a tananyagot vagy bármit, ami az életben fontos számunkra. Vajon neked mikor jönne jól, ha pontosan emlékeznél a dolgokra?

A vizualizáció, az ismeretek, adatok és történések képpé, érzéssé, mozgássá, hanggá, történetté alakítása az asszociáció útján. (Pontosan ezt gyakoroljuk a memóriafogas technikájánál is, méghozzá pont úgy, mint a memória bajnokai.) Mi, Agykontrollosok tulajdonképpen mindent tudunk, ahhoz, hogy memória bajnokok lehessünk és észben tartsunk több száz számot, nevet vagy évszámot. Már csak gyakorolni kell! Állítom, hogy pár hét alatt legtöbbünk képes lehet arra, hogy megjegyezzen száz számot vagy egy megkevert pakli kártya sorrendjét 10 perc alatt…A technika a kezünkben van. Ez már csak a gyakorláson múlik. De ez még mind semmi!

Dominic O’Brien (többszörös memória világbajnok) szerint a vizualizáció nem azért fontos, hogy hatalmas mennyiségű adatot megtanuljunk vagy memória versenyeken induljunk. A fantasztikus memória eltörpül amellett a kincs mellett amit a vizualizációval elérhetünk.

Dominic szerint – és szerintem is – a képzelőerő, a logika, a térérzékelés, a kreativitás, a nézőpontváltás és a figyelem mind-mind együtt fejlődik a vizualizációs képességünkkel. Ez a zsenialitás kulcsa. Ezért tanítjuk a memóriafogast, és ezért fejlesztjük a vizualizációnkat az Agykontroll tanfolyamon.

Csodálatos dolgokra vagyunk képesek mindannyian. A memória bajnokokat nem iskolában vagy egyetemen képzik. Pont olyanok mint Te meg Én. Megismerték a módszereket és rádöbbentek, micsoda kincs van a kezükben. Mindannyiunk kezében. ZSENIK vagyunk! Hát miért ne gyakorolnánk? Hajrá!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél-e tőlünk jó hírekkel és hasznos tanácsokkal teli hírlevelet kapni? Ha igen, javaslom iratkozz fel itt e hírlevélre!

Név:*
Email: *

* Az adataidat bizalmasan kezeljük.
A feliratkozással elfogadod a ÁSZF és Adatkezelési nyilatkozat